Tüsszögős

Asszem nem csak a testem, de a lelkem is elfáradt, már megint. Úgyhogy főnix ellobban már megint, a lelkigyakorlaton hátha kikaparja magát a hamu alól. Energiahiányom van, nincs, ami táplálja a főnix lángját, az álmokban megnyugvás van, de aludni sem lehet mindig. Hapci

Lila

Hát most csak a mindennapi életemmel kapcsolatos dolgokat álmodtam, például, hogy nem mentem el időben az antikváriumba, így a megrendelt képregényt visszaküldték, pedig szerintem még volt egy napom.
Most már tutira beteg vagyok, az egy hete tartó 6-fél 8 közti kelések megszűntek, háromnegyed 10-kor rúgtam ki magam az ágyból, ez egy 11 órás alvást jelent.
A lelkészséget meg biztos ami biztos felrobbantottam, mégis.
Kecskére káposztát, macskára egeret...

Come back!!!

Álom:
LT visszajött, majd kiderült, Paffy feloszlatta még kint, Zolit pedig kirúgta. És mindenki, az érintettek is mosolyogtak hozzá, ünnepség volt, én meg nem értettem, hogy mi ez a tudatmódosítás, de én is kezdtem érezni a hatását. Szóval remélem, hogy Paffy nem vált ott messze agymosó diktátorrá, és ennyire nem lettek pihentek.

Almacska

Na ja, álmodni most is szoktam, volt valami kihasználásos (engem), meg vezetős (én), de már nem igazán emlékszem.
Hát most igazán klublakó vagyok, és még hivatalos ügyként is tudom kezelni.
Úgy tűnik, végre sikerült elérnem, hogy megbetegedjek, vagyis a tavaszra le lesz ez a programpont is tudva, persze most nem igazán kellett volna. Pár napja fáj a torkom, ma már olyan lázasfélén fájtam (lázas úgysem szoktam lenni, csak fájni), és az egy hónapja tartó orrdugulásomról is egészen valószínű, hogy egy baloldali kicsi arcüreggyulladás.
Péntek reggeli mise Tamás betegsége miatt elmaradt, ülni egy ember jött, én meg 3 és fél órát aludtam akkor, tehát zombi voltam egész nap. Tamás ma is meg akart többször fulladni misén, néha kettőt lapozott a misekönyvben, a kevélységről szóló prédikációjától meg többen féregnek és gilisztának érezték magukat. Laci csütörtöki kijelentésétől eltérően szerencsére mégis megtisztelte a misét és az énekkart, úgyhogy ezt is túléltük valahogy. Zabálócsütörtökön pedig a forralt bor mellett néhány egyéb dolog is terítékre került, ki kell beszélni a dolgokat. És Borcsival pizzát ettünk! Pont mind a ketten egyszerre akartunk azt, és így csak azt kellett eldöntenünk valahogy, hogy melyik asztalhoz üljünk a kettő szabadból.
Szóval mostanában nem unatkozom, jövő héten lelkigyakorlat, lehet, hogy a csendes rész alatt próbálok majd felgyógyulni, mert addig nem nagyon fogok asszem ráérni.

Kovac

Igeeeen!
Kovac doktorral álmodtam! Sajnos depressziós volt és nem lehetett segíteni rajta. Meg kóruséneklésből való elkésés a templomban, medencébe való beleugrás mélyvízbe, csak attól féltem, hogy az ottlévő tömegből eltalálok valakit a becsapódáskor, de nem a víztől.
És az örök költői kérdés, amit tegnap is feltettem: Mit keresek én itt? (ja és Gabssy válaszolt konkrétat, de nagyon igaz volt a költőire is)

Mankának

Utál a blogod és nem enged kommentelni, szóval ide írok.
Az első megjegyzés nem ellened szólt, hanem egy vasárnapi piszkálódás folytatása, ami már akkor is folyt, amikor te még nem értél oda tegnap. Ha más ült volna ott, akkor is benyögöm, ahogy korábban is megtettem. Egyébként nem biztos, hogy jobb lett volna, ha az udvarolt hagyom lógva a levegőben, ezért inkább leütöttem a magas labdát.
Ma megint elfelejtettem az álmom.

A Sötét Főnix eljövetele

Mert a hajam kicsit sötétebb lett, mint szokott, és mint vártam. Úgyhogy itt egy kép, talán ideje kiengedni, a történetét jobb nem elmesélni, Interneten utána lehet nézni.

Ma éjszaka: elmaradt a tanítás (vissza a középiskolába ajhh), de az angolórákat megtartották. De én elfelejtettem tízre bemenni, ezután inkább könyvtárba mentem gyűrűkurás könyvekért. De elveszett a diákom és ott toporogtam a pult körül, de nem lett meg. És az olvasókban sorban volt több kávéautomata is. Aztán felriadtam és rájöttem, hogy már nincs szükségem diákra.

Tegnap: Éppen páran a hervadó lányságunkat sirattuk, aztán jött egy helyes, magas fiú, aki elhívott egy bálba, már ismertem korábbról, kicsit fiatalabb volt nálam, de ez nem látszott (a valóságban egy ismerősömre sem hasonlított), először elutasítottam, hogy nem kell nekem több bonyodalom, aztán mégis elmentem. Kiderült, hogy akkor műlába volt, egyébként tolószékes, így nem táncoltunk, emiatt szomorú voltam, hiszen az előző bálon sem táncoltam. De az asztaltársaság jó volt, nagyokat nevettünk, a fiú is tetszett, de nem tudtam, hogy vállalhatnám-e tiszta szívvel.

Tegnapelőtt: Egy kihalt sivatagos területen számítógépes játékokat lehetett játszani élő szereplőkkel. Először vicces volt, aztán gyerekek estek egy mély medencébe, ekkor átrohantam a határon és kettőt kimentettem. A hátamon egy nagyobb csimpaszkodott, a karomban egy picikét tartottam, aki folyamatosan és értelmesen beszélt. Aztán a kertben játék és táncmulatság volt. Párokba rendeződtünk, aztán mégis körtánc volt, majd hatalmas kavarodás, újabb körtánc, majd megint páros, csak az én táncpartnerem már más mellett állt, nekem meg nem jutott fiú, akkor odarohantam és kitéptem a kezéből, ami mulattatta mindkettőjüket, mert elég lett volna szólnom. Aztán hason feküdt mindenki a földön, de már untam, így odahívtam a macskát és simogattam. Persze még véletlenül sem volt ennyire egyszerű a dolog, de ezt nem igazán lehet leírni, csak filmen látszik.

Még álmodom

Még az álom közben is eszembe jut, hogy ezt most nagyon meg kell jegyezni, annyira eszement, és ide majd fel kell írni, hogy elképedjetek, de már napok óta csak ez marad meg belőle. Hogy tudatában vagyok az álomnak. Most éjszakából arra is emlékszem, hogy ismerősök voltak benne, sokan, de hogy kik?
Nem nagyon tudok kibékülni az új személyiségemmel (vagy régi visszatérővel), időnként be-beugrik egy-egy másik, amit ez könyörtelenül elküld, és akkor mérges vagyok rá, közben meg értem, hogy miért csinálja. Csak el ne szabaduljon teljesen.
"Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül..."

Már parázslik

De nem biztos, hogy kedves madár születik újjá.
Addig is rövid álmodásaim:
Volt egy zárás előtti lepusztult vidámpark, ahol az anyukám befizetett a horgászatra, de elég volt, ha bemondom a hal számát, adtak valamit, csak menjünk már el, és a kijáratnál már rács, sötét, félelmetes barlangszerű hely, de természetesnek tűnt, nem féltem.
Aztán a tegnapi: Menyasszonyi ruhában ülök egy luxusautóban, és azon jár az agyam, hogy kerültem ilyen helyzetbe. Az egész csak felpróbálni van rajtam, de már mindenki szervezi az esküvőt és a lakodalmat, holott nem hogy vőlegényem, de kedvesem sincs, valaki félreértette egy megjegyzésemet, és szinte a nap is ki van tűzve, nekem meg nincs kedvem megbántani őket, így sodródok az eseményekkel, már én is szervezek, és azon töröm a fejem, hogy honnan szerzek férjet addigra.
És sikerült a közelmúlt hatására új visszatérő rémálommal bővíteni a repertoárt: újra és újra át kell vennem a diplomát, de a meghívót sosem találom, hogy hol és mikor, bár a fél tízben biztos vagyok. És továbbra sincs kedvem hozzá, csak a család miatt kell. Szóval érettségizni már nem nagyon fogok álmomban, helyette van ez.

Halotti csend és dögszag

A főnix halála...

És a legrosszabb születésnap nyertese...