Szünet

nagylábon kis lépések az élet felé, például eljönni fél hatkor, ha egyszer addig van munkaidő, és aludni többet mint eddig. ezt csináltam ezen a héten, munka nem fogy, de arcon nyugodt mosoly.
persze ez nem tartós, mert valószínűleg lételemem a frusztráltság, a zaklatottság
de van mód a betonról felemelni egy összegömbölyödött sünit. és nem szúr, ha jól fogod, csak kis mélyedéseket hagy a kezen, ami később kisimul, és az orra még így is kilátszik a tüskecsomag alól
(apropó, ki ismeri a Gücülke és cimboráit, kiskoromban egyik kedvenc mesém volt)
aztán van mód örülni kávénak, vacsorának, találkozni régi barátokkal - bár néhány ismeretlenebbnek tűnik, más meg új élmény
épp ma mondtam Szilvinek, hogy az embert, ha felnő, újra kell tanulni, főleg a saját változásainkon át, és úgy tűnik pár tíz évvel ezelőtti embert már nem akarok újratanulni
aztán érdekes elmélkedni apró gondolatokon egy-egy szón, embereken, aztán rájönni, hogy mennyire irányíthatatlan ez a zéletnek nevezett furcsaság
meg beszélgetni azzal, aki elmegy, könnyebben elviselem, vagy csak jó volt délelőttönként egyedül?
legyint, vállat von, keres még simogatnivaló szúrós dolgokat

Változás...

A sokadik, már nem is tudom követni, csak beleőrülnék.
És most a ki kivel mikor miért hogyan beszél sétál táncol eszik iszik él és nem él a legkevesebb.
Mert ugye régesrégi kolléganő decemberben szül.
Lelkeskulcs Ároné, vagyis kiköltöztem.
Én el otthonról már hivatalosan is elfogadva, élet Juliéknál, bár inkább csak alvás.
Szellemek visszajárása 3-23 éves kor közöttről sok és már sokhoz nincs közöm.
És már új kolléganő is régi. Igen, szerda este felmondott.
Már kezdtem elviselni, most meg közelítek a háromemberes munka felé, és tudom, miért hagyom, hogy kihasználjanak, de annak hiába mondom, hogy sok meg elég, aki nem hiszi el.
Szóval legyint, kivár, szétesik, összeraktok... szerencsére