Friday, April 17, 2009

Helyzetjelentés

Munka Dómban: van
Rutinvizsga: nincs

Monday, April 6, 2009

Cetli a Pilinszky-kötetben

Szedjük össze?
Én fogom a lábát,
te hozod a kezét.
A többi ittmarad...

/Ferkó szájából, csütörtök éjszaka számolatlan tequila után hazaindulva/

Sunday, April 5, 2009

Álmomban meghaltam...

... és nem a meghaltam és felébredtem módon. Valójában ezzel kezdődött. Szellemként mászkáltam, majd rájöttem, hogy bár senki sem lát, a szüleim hallják, hogy mit mondok, és némelyik tárgyat is tudom mozgatni. Szóval kopogtató szellem lettem. Annyira nem voltak elkeseredve, normálisan beszélgettünk. Nem értettem, hogy miért nem megyek tovább, folyton érdeklődtem, hogy mondják meg, hogy haltam meg, de valamiért nem beszéltek róla. Következő héten még szüli-, névnapi ünnepségre voltam hivatalos, így az érintettek ajándékát igyekeztem összekészíteni és összekészíttetni, mert hát mégis...
Jártam többfelé, például a temetésemen, illetve búcsúztatón, mert a testem nem volt ott, és az egész az utcánk és a Nagyiék utcájának metszéspontjában történt, néhányakat fel is ismertem (konkrétan Julira emlékszem), persze ők sem láttak.
Már kezdtem unni ezt az egészet, lassan nem tudtam tárgyakat mozgatni, kezdtem örülni, hogy akkor lassan eltűnök ebből a világból, bár sajnáltam, hogy végképp búcsúzok. Aztán valaki beszélt hozzám és rám nézett, de kiderült, hogy nem lát és nem hall, csak a szüleimtől hallotta, hogy ott vagyok, így rajtuk keresztül kommunikált velem.
Majd valami történt, és én megint éltem, volt testem, láttak, hallottak. Kezdtem visszaszerezni a cuccaimat és megkeresni az ismerősöket és valahogy megmagyarázni, hogy tényleg meghaltam pár napra, de most megint élek, és nem változott semmi, na ez nem ment könnyen, és erre ébredtem fel...
Valamint valóságosan másnapos Keresztút, ahol elértem a Feltámadásig és csak a lábam fájt és csak elfáradtam, és nem bolyongtam egyedül a tömegben... (többé nem iszom ennyi tequilát)