Lobban

Hiába, no, kell dobni a tűzre.
Kicsi cél az életben és egy-két hétig még húzza az ember, és jókedvében még vesz 6-8 felsőt is szigorúan occsón. Meg angol nyelvű regényt kilóra.
Aztán szoknyafelvétel, hazamenés, és anyukám kommentje: napoztathatnád a lábad, túl fehér.
Lehetőleg viharban...
Bár a villám is tud tüzet okozni, de nem így szeretném leégetni a lábam.
Meg ilyenek.

Kiszáll az élet

Szóval tudom, hogy nem túl egészséges az életmódom, de már kezdem unni, hogy a sok immunerősítő meg C-vitamin, meg otthon pihenés ellenére mindig valami bedugul, fáj, görcsöl vagy energiátlan meg belilul, de lehet, hogy nálam ez tényleg ilyen hamu dolog, hogy össze kell törnöm akkor is, ha éppen tennék ellene és inkább lobognék.
Az öcsém is mondjuk betegen jött haza a kirándulásról (előtte már elkapta az aktuális vírusom), majd közölte, hogy egyébként egy oroszlán is megharapta. Kicsi volt és kabáton keresztül, de az állkapocs szorításánál zöld a karja, muszáj volt röhögni. Igaz mostanában a mást érő sokkon röhögök, a saját feszültségemnél meg rögtön bőgök.
Érzelmi instabilitás.