Szóval kiugrottam a kalickából, mielőtt a fogságban elpusztultam volna, de csak nyújtóztatom a szárnyaim, és próbálok rájönni, hogy mire való és mire használtam régen.
Még furcsa a szituáció, de kellett ez a teljes leállás, amikor van időm teászacskót és nejlonzacskót hajtogatni, tévét nézni és zenét hallgatni, tiramisut csinálni és vasalni meg felsöpörni és szőnyeget kirázni, szemetet levinni.
Aztán itthon elmagyarázni, hogy nem fogok visszaköltözni, és nem akarok holnaptól jegypénztáros lenni, mert nem azért hagytam ott valamit, amit már nem szerettem csinálni, hogy ugyanez folytatódjon.
Lassan a görcs is oldódik a gyomromban, amit az egy nap alatt lévő kipakolás, kulcsleadás és búcsúzkodás okozott. Tudom, hogy anyagilag jobban jártam volna, ha kiíratom még magam betegszabadságra és úgy keresek munkát, de azt tisztességtelennek éreztem, így meg sértődés lett belőle. Hát most ez van, feldolgozás folyamatban.
