Friday, June 4, 2010

Pirulós bejegyzés

Szóval az úgy volt...
Speciális torna + lánybúcsú meghozta a jókedvem.
És aztán lakótárs-barátném bátorságot önté, hogy nem-e látogatnánk-e be az udvarba tulajdonképpen.
És lőn.
És körülnéze és vigyorogna, de nem teszi.
Inkább látszik lazának és az előre elgondoltat megveszi, és szemmel fényképez - hogy mik vannak...
És hálás és somolyog, hogy egyszer majd társasjátékot vesz???
És bizonyságot nyer, hogy más ügyében bármikor eljár, de sajátban szégyenlős...

Sunday, May 30, 2010

Lobban


Hiába, no, kell dobni a tűzre.
Kicsi cél az életben és egy-két hétig még húzza az ember, és jókedvében még vesz 6-8 felsőt is szigorúan occsón. Meg angol nyelvű regényt kilóra.
Aztán szoknyafelvétel, hazamenés, és anyukám kommentje: napoztathatnád a lábad, túl fehér.
Lehetőleg viharban...
Bár a villám is tud tüzet okozni, de nem így szeretném leégetni a lábam.
Meg ilyenek.

Saturday, May 22, 2010

Kiszáll az élet

Szóval tudom, hogy nem túl egészséges az életmódom, de már kezdem unni, hogy a sok immunerősítő meg C-vitamin, meg otthon pihenés ellenére mindig valami bedugul, fáj, görcsöl vagy energiátlan meg belilul, de lehet, hogy nálam ez tényleg ilyen hamu dolog, hogy össze kell törnöm akkor is, ha éppen tennék ellene és inkább lobognék.
Az öcsém is mondjuk betegen jött haza a kirándulásról (előtte már elkapta az aktuális vírusom), majd közölte, hogy egyébként egy oroszlán is megharapta. Kicsi volt és kabáton keresztül, de az állkapocs szorításánál zöld a karja, muszáj volt röhögni. Igaz mostanában a mást érő sokkon röhögök, a saját feszültségemnél meg rögtön bőgök.
Érzelmi instabilitás.

Saturday, March 20, 2010

Mert az élet mindig változik...

idézet a How I met your mother-ből
úgy érzem kb. 20évesnek születtem és úgy maradtam. (ez kb. 40 évesen már nagyon ciki lesz)
egyrészt rájöttem, hogy szélsőségességem a spontaneitás és a mindigmindentpontosankontrollalattakaroktartanimégamásokéletétis között ismét egy új nézőponthoz juttatott (á, a kontroll azért erősebb), másrészt szétnéztem saját és mások házatáján és törlöm a sablonjaimat a fenti kijelentés alapján, és ez szerintem jó.
Egyébként kell még tanulnom, és anyukám (aki más dzsekiben nem ismer meg messziről) egy új alternatívát mutatott a gyakorlati szemléletű (pl. főzés) idegenforgalom-oktatás személyében. Hm. humánerőforrás nincs a közelben.
És igen, tavasz van annak minden velejárójával (fogyókúra, stb.), ma még a sportolás is felmerült bennem, de ebben még erősödnöm kell.
kedvenc kispap tegeződve lett, és továbbra sem értem (a fogjuk meg azonnal, ahogy belép-en kívül), hogy miért vesznek fel 18 éveseket szemináriumba, legalább egy szakma elvégzését előírnám, persze leginkább egy év dolgozást is, csak rossz a munkaerőpiac, mindenesetre a felnőtt élet megtapasztalása fontos lenne, mielőtt a gimiből egy még zártabb közösségbe lépnek.
Az idősebb kispapokat sokkal inkább el tudom fogadni, mivel ők már döntöttek valamivel szemben. (Elismerem, hogy lehet valódi korai elhívás, de nem ilyen mértékben.)
Na mindegy, nem kéne folyton világmegváltáson gondolkoznom.
És kaptam mikroszálas takarítókendőt, amire titkon mindig vágytam, csak drága (hát ez is felnőttes).
A kereszttesómmal meg találkoztam a kelta imaesten, a szülinapján. Előtte a névnapján (egy hónapja) találkoztunk a buszon. Tavaly volt az esküvőjük. Több éve hív ki hozzájuk, elmaradásom van emberi kapcsolatokban...

Saturday, February 20, 2010

Vidám képsor

ok, vidám, morbid képregény nyuszi öngyilkosságokról

Sunday, February 14, 2010

Valentin-nap

Valentin áldozópap volt az ókori Rómában, a császár megtiltotta a házasodást, hogy a katonái ne akarjanak hazatérni a családhoz, hanem háborúzzanak. Valentin titokban mégis összeadta a hozzáforduló párokat. Szóval valójában katolikus ünnep, ennek megfelelően kispapokkal töltöttem. (ööö... ez a szociális kapcsolataim hiányosságait jelzi)
Mindenesetre az egyik megállapította, hogy ők csak a Szűzanyának vihetnek virágot ebből az alkalomból, és tulajdonképpen én is vihetnék Jézusnak, munkahelyből kifolyólag, bár hevesen tiltakoztam, hogy én azért a jövőben még másra is vágynék, de már rám is képzelték a fityulát, és hogy én majd szigorú nővérként hogy megfenyíteném őket. Végül a köszöntött-e már valaki ma Valentin-nap alkalmából kérdésre kapott lesújtó pillantás után felvetődött, hogy hozhatnának át nekem hatalmas fehér liliom csokrot (még nagyobb ööö), majd megkínáltak borral. Vidám így ebédelni, csak ismét Isten fekete humora: nézd milyen aranyosak, jópofák, és az enyémek. Vele nem versenyzek.
Aztán Petitől takarékos izzót kaptunk Valentin-napra, és ez is jó.

Tuesday, February 9, 2010

Endorfinhiány

téli depresszió
születésnap és valentin-nap közti két hét
tavaly ilyen tájt vált világossá, hogy ott kell hagynom a munkám
csak a kispapok röhögtettek meg - sovány vigasz
chilli és csoki nem segített (a csokis csoki egy kicsit, csak kicsit)
nagy dózisra lenne szükségem, különben elpusztítom a világot, csak úgy

Sunday, January 31, 2010

Kevés alvás után

Hajnali háromig játszottam, 7-kor majd 9-kor ébredtem.
A kettő között álmodtam: halott voltam, vagyis szellem, mert itt éltem kb. normálisan, de valaki üldözött, meg látható is voltam és más élők és holtak is voltak mellettem. Aztán változott a kép, már Harkányban sétáltam nagy pocakkal, egy lakásba kellett volna érnem, de hamarabb megindult a szülés, a piacon jöttek világra, aztán betettük őket (asszem két fiú, egy lány) a hátizsákomba és mentem tovább, de nem emlékeztem a pontos címre. Nem akartam még hazatelefonálni, hogy elfelejtettem, meg akkor már szólni kellett volna, hogy a picik is megvannak, és még nem adtam nekik nevet, de gondoltam, ebbe az apjukat is be kell vonni (még ő sem tudta). Szóval kóvályogtam tovább hátamon a gyerekekkel mikor felébredtem.
A második-harmadik gyerek között volt valami szünet, meglepő is volt, meg arrébb kellett menni, vagy aki addig segített, már nem ért rá. De teljesen természetes volt az egész. Csak így elég meredek.

Saturday, January 30, 2010

Ünnepi filozófia

Mostanában közel s távol belebotlom az emberi kapcsolatok bonyolultságába, és mégis úgy érzem, ez így van rendjén.
Sokszor úgy érzem, már az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy milyen viszonyban leszek egy emberrel, aztán felülről jön a cinikus röhögés, hogy ne gondoljak már ilyen hülyeségeket, ez nem így van kitalálva.
Az egyik legaktuálisabb a mennyasszonyi ruha-ügy. Bár az idő simította így, de furcsa belegondolni, hogy akit ma a kávézóban vigasztalok, azzal négy éve nem is köszöntünk egymásnak, mert a vőlegénye miatt vágódtam le a lelkesre, most meg lányosan beszélgetünk a lakodalomról, sminkről, frizuráról, és hogy velem is mi van. És közben az egész rendben van.
A felnőtt-létet abból érzem, hogy bár kerülnek és elmaradnak emberek, de lassan már stabilizálódnak is barátok, olyan nem iskolás módon. Meg hogy előkészítettem a húst a holnapi megsütésre és desszertet is csináltam. Egy éve még nehezen lett volna ilyen. Mondjuk egy éve még ilyenkor egy bálon táncoltam, ahol most a családom többi tagja...
Na, remélem majd csütörtökön egy kicsi nekem is jut.