Ünnepi filozófia

Mostanában közel s távol belebotlom az emberi kapcsolatok bonyolultságába, és mégis úgy érzem, ez így van rendjén.
Sokszor úgy érzem, már az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy milyen viszonyban leszek egy emberrel, aztán felülről jön a cinikus röhögés, hogy ne gondoljak már ilyen hülyeségeket, ez nem így van kitalálva.
Az egyik legaktuálisabb a mennyasszonyi ruha-ügy. Bár az idő simította így, de furcsa belegondolni, hogy akit ma a kávézóban vigasztalok, azzal négy éve nem is köszöntünk egymásnak, mert a vőlegénye miatt vágódtam le a lelkesre, most meg lányosan beszélgetünk a lakodalomról, sminkről, frizuráról, és hogy velem is mi van. És közben az egész rendben van.
A felnőtt-létet abból érzem, hogy bár kerülnek és elmaradnak emberek, de lassan már stabilizálódnak is barátok, olyan nem iskolás módon. Meg hogy előkészítettem a húst a holnapi megsütésre és desszertet is csináltam. Egy éve még nehezen lett volna ilyen. Mondjuk egy éve még ilyenkor egy bálon táncoltam, ahol most a családom többi tagja...
Na, remélem majd csütörtökön egy kicsi nekem is jut.