Megvan az állás

Úgyhogy még nem megyek világgá egy ideig.

Utállak, mert te vezethetsz antiszoc közit.

Ablakjelentés

A teljesen érdektelen dolgok leírása: az üveges teraszajtónkon másfél méteres magasságban a következő állatok hasa látszik: két éjjeli pillangó, két szúnyog, egy fátyolka és egy levelibéka. Vicces, ahogy levegőt vesz.
Viszketek a szúnyogcsípésektől, és fájok a tüskés bokroktól. Az egyik karistolás tényleg vérzett.
Holnap meg izgulhatok az iskolarendszer áldozataiért, főleg az öcsémért.
Miért pont most nincs itt egy fényképezőgép, hogy lefényképezhessem a békát!!!
És elfüstöltem két szál cigit (nem szívtam) szúnyog ellen. De már késő volt.
És a nap kérdése Mankát dicséri: Mikor lehet az embernek szüksége egy költőre?

Utállak, mert ismeretlenül is ugyanazt a blogsablont választottad. Így hogy különbözzek???

Majdnem életközeli élményben volt részünk...

Ez a Harcosok klubjából van.
Tegnap igazán nagy buborék volt a nap, benne sok kicsi buborékkal és Mókussal.
És egy Andi-idézet: "Nincs szociálisabb ember annál, aki az antiszocialitását is társaságban éli meg."

Utállak, mert csak 10-től figyelhettem a Mókusra.

"Én téged alkohol nélkül is szeretlek!"

Mondta egyszer kedves ismerősöm, akinek írni kellene már.
Egy sztorit mesélt két emberről, akik utálták egymást, amíg közösen be nem rúgtak, és akkor rájöttek, hogy a legjobb barátok.
Én ezt kiterjeszteném, hogy minden két ember között van egy szituáció (nem feltétlenül alkoholos), amikor rájönnek, hogy a másik egészen szimpatikus. Ez a szituáció nem mindig jön létre sajnos, és ezért utálják egymást, vagy egyszerűen nem foglalkoznak egymással az emberek.
Keressünk szituációkat, mert ez egy pozitív gondolat, és nálam ez ritka!

Katica

Rádióban Amorf Ördögök: "Ments ki a vízből katicákat..."
Eszembe jutott, amikor a nyáron hajlandó voltam belemenni a Balatonba és percenként rohangáltam ki egy-egy újabb megfulladni készülő katicával.
De mindet nem lehet megmenteni, és ez nagyon-nagyon rossz...
Tegnap rájöttem, hogy tudok olyan ideges lenni, hogy már kiabálni és dühöngeni sincs kedvem. Sírni meg nem szoktam.

A régi naplóm

tegnap a kezembe került. Hát hét év alatt nem sikerült egy kevésdevastaglapos emlékkönyvet teleírnom, de íme az egyik utolsó bejegyzés részlete, ahogy öt éve gondoltam.

2001. október 5. péntek
...A macik a szeretetéhségünket csillapítják. Nekem 75 van. És mindig többet akarok. Olyan emberre lenne szükségem, aki úgy tud élni velem a való világban, hogy a saját világomba is belelát, megérti, és ott is velem van. Vajon létezik ilyen férfi? Egyszerre álom és valóság. Aki feltöri a falat, ami elválaszt mindenkitől.

Mára majdnem 270 macim van.

Belefúltunk...

Na nem, nem olyan könnyű az. De igazán jó, hogy létezik az öngyilkos csirkeszárny (ugye a leendő alternatív lány rockbandánk neve :-). És hatalmas nagyon nagy óriási örömöt adott. Mert hát endorfin. Ahogy Gabssy megjegyezte, 3-as szint, bár én szinte négyesnek éreztem.
Hát elég gáz, hogy csak ez marad mostanság: csoki, sör, és minél több minden ami csípős. Meg a max. hármas szint. Amikor már a csoki meg a sör sem ízlik.

Dal: Malacka és a Tahó: Gáz!

Ha azt hiszed, hogy kanyar jön, de tévedsz,
Ha egyik reggel Kambodzsában ébredsz,
Ha randevúzol három öreg nővel,
Ha gyakran álmodsz írásvetítővel:

Az gáz
Az gáz
Az gáz
Az akkora nagy gáz,
Mint egy ház.

Ha hálószobád voltaképpen sátor,
Ha úgy hívják a kutyádat, hogy Gábor
Ha gyomorműködésed kissé hangos,
Ha azt mondja az orvosod, hogy: "sajnos"

Az gáz...

Ha akkora a gyomrod, mint a naprendszer
Ha hozzád képest etióp a Bud Spencer,
Ha benned van egy tár vagy beléd túr egy tőr
Ha hónod alatt rasta lett a hónaljszőr

Az gáz...