A teljesen érdektelen dolgok leírása: az üveges teraszajtónkon másfél méteres magasságban a következő állatok hasa látszik: két éjjeli pillangó, két szúnyog, egy fátyolka és egy levelibéka. Vicces, ahogy levegőt vesz.
Viszketek a szúnyogcsípésektől, és fájok a tüskés bokroktól. Az egyik karistolás tényleg vérzett.
Holnap meg izgulhatok az iskolarendszer áldozataiért, főleg az öcsémért.
Miért pont most nincs itt egy fényképezőgép, hogy lefényképezhessem a békát!!!
És elfüstöltem két szál cigit (nem szívtam) szúnyog ellen. De már késő volt.
És a nap kérdése Mankát dicséri: Mikor lehet az embernek szüksége egy költőre?
Utállak, mert ismeretlenül is ugyanazt a blogsablont választottad. Így hogy különbözzek???
3 comments:
hűvös estén a fotöjben ülve, akkor lehet szükség A költőre. csak az a baj, hogy én első körben azt mondanám neki, hogy most akkor maradjunk csöndben.. de akkor nemis költő kell, nem?
egyébként én is tele vagyok sérülésekkel, de akkor is jó a szabadban :P
egyébként én bírlak..
Néma költőnek ... se érti a szavát?
A lábam elnézve továbbra is utálom a természetet. Főleg a tüskés bokrokat, bár én is erre hasonlítok.
Kérdezném, hogy miért kellett neked annyi természet, de talán hasonló helyzetben én is még szúnyogokra vágytam volna, de azért érdekel.
Hűűűűlyék vagyunk.
elég hülye vagyok.. de továbbra sem bánom. vagy ez nem is hülyeség
(jul)
Post a Comment