Kevés alvás után

Hajnali háromig játszottam, 7-kor majd 9-kor ébredtem.
A kettő között álmodtam: halott voltam, vagyis szellem, mert itt éltem kb. normálisan, de valaki üldözött, meg látható is voltam és más élők és holtak is voltak mellettem. Aztán változott a kép, már Harkányban sétáltam nagy pocakkal, egy lakásba kellett volna érnem, de hamarabb megindult a szülés, a piacon jöttek világra, aztán betettük őket (asszem két fiú, egy lány) a hátizsákomba és mentem tovább, de nem emlékeztem a pontos címre. Nem akartam még hazatelefonálni, hogy elfelejtettem, meg akkor már szólni kellett volna, hogy a picik is megvannak, és még nem adtam nekik nevet, de gondoltam, ebbe az apjukat is be kell vonni (még ő sem tudta). Szóval kóvályogtam tovább hátamon a gyerekekkel mikor felébredtem.
A második-harmadik gyerek között volt valami szünet, meglepő is volt, meg arrébb kellett menni, vagy aki addig segített, már nem ért rá. De teljesen természetes volt az egész. Csak így elég meredek.

Ünnepi filozófia

Mostanában közel s távol belebotlom az emberi kapcsolatok bonyolultságába, és mégis úgy érzem, ez így van rendjén.
Sokszor úgy érzem, már az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy milyen viszonyban leszek egy emberrel, aztán felülről jön a cinikus röhögés, hogy ne gondoljak már ilyen hülyeségeket, ez nem így van kitalálva.
Az egyik legaktuálisabb a mennyasszonyi ruha-ügy. Bár az idő simította így, de furcsa belegondolni, hogy akit ma a kávézóban vigasztalok, azzal négy éve nem is köszöntünk egymásnak, mert a vőlegénye miatt vágódtam le a lelkesre, most meg lányosan beszélgetünk a lakodalomról, sminkről, frizuráról, és hogy velem is mi van. És közben az egész rendben van.
A felnőtt-létet abból érzem, hogy bár kerülnek és elmaradnak emberek, de lassan már stabilizálódnak is barátok, olyan nem iskolás módon. Meg hogy előkészítettem a húst a holnapi megsütésre és desszertet is csináltam. Egy éve még nehezen lett volna ilyen. Mondjuk egy éve még ilyenkor egy bálon táncoltam, ahol most a családom többi tagja...
Na, remélem majd csütörtökön egy kicsi nekem is jut.

Álmokról

Amióta ezen az új helyen alszom (pozitív, hogy alszom), megint elkezdtem álmodni. Néhány részletet nem kell megmagyarázni, pl. ha találkozom valakivel, akinek el akarok mondani valamit, és ezt így megtehetem (aztán napok múlva már nem tudom, hogy tényleg elmondtam-e), meg az előzőleg foglaltoztató dolgok egyenes továbbálmodása.
Furcsa elemek: szakadékba zuhanó kislány, bár fennakadt, nem értük el az anyjával, leugrott, hogy hátha nem lesz baj, de szétcsattant a sziklákon. Mankáék külföldről ajándékokat hoztak, de el kellett rejteni, mert a beutazási papírok lejártak, így a vámhatóság kereste őket.
Persze a kedvencem még csak kétnapos: sms-t kapok a középiskolás osztályfőnökömtől, hogy holnapra kész kell lennie a Coca Colának készülő házi feladatoknak, amihez én kezdtem, arra már nem emlékszem, de nem is sikerült befejeznem akadályoztatás miatt, egy általános iskolás osztálytársam gnóm formában megjelent és megzavart, a másik feladat pedig a naprendszer modelljének elkészítése hurkapálcikák és szivacslabda nagyságú piskótagolyók segítségével. Az eredeti terv szerint kettévágtam volna, megkentem volna krémmel és kívülről is szép színesre, de erre már nem volt idő a másik feladat miatt, így ezt Ferkó csinálta meg, bár krémezés nélkül (bár ennek magyarázata a dec. 31-i varázslatos vonatelérésben rejlik).

Különös Szilveszter...

...ami több napig tartott, már egész jól vagyok, bár azért ma délben még kellett a családdal is koccintani.
29-én költöztünk, 30-án bevásároltunk, ruhák, cuccok még részben bőröndben, holtfáradtan értem vissza a lakásba, ahol mentsük meg a többieket a sok pálinkátólt kezdtünk játszani sikerrel. Másnap sikeres összevakarás, vonatelérés, út, kajacsinálás, meghalás, emberek, újratölt, naptárégetés, esélykiegyenlítős set, pizsamábanlevés másfél napig, haza, újabb buszelérés, aztán üres... stb.
Várom az élet beindulását, a múlt évet pozitív egyenlegűre hoztam ki, ezt jó lenne idén is.