Szünet

nagylábon kis lépések az élet felé, például eljönni fél hatkor, ha egyszer addig van munkaidő, és aludni többet mint eddig. ezt csináltam ezen a héten, munka nem fogy, de arcon nyugodt mosoly.
persze ez nem tartós, mert valószínűleg lételemem a frusztráltság, a zaklatottság
de van mód a betonról felemelni egy összegömbölyödött sünit. és nem szúr, ha jól fogod, csak kis mélyedéseket hagy a kezen, ami később kisimul, és az orra még így is kilátszik a tüskecsomag alól
(apropó, ki ismeri a Gücülke és cimboráit, kiskoromban egyik kedvenc mesém volt)
aztán van mód örülni kávénak, vacsorának, találkozni régi barátokkal - bár néhány ismeretlenebbnek tűnik, más meg új élmény
épp ma mondtam Szilvinek, hogy az embert, ha felnő, újra kell tanulni, főleg a saját változásainkon át, és úgy tűnik pár tíz évvel ezelőtti embert már nem akarok újratanulni
aztán érdekes elmélkedni apró gondolatokon egy-egy szón, embereken, aztán rájönni, hogy mennyire irányíthatatlan ez a zéletnek nevezett furcsaság
meg beszélgetni azzal, aki elmegy, könnyebben elviselem, vagy csak jó volt délelőttönként egyedül?
legyint, vállat von, keres még simogatnivaló szúrós dolgokat

Változás...

A sokadik, már nem is tudom követni, csak beleőrülnék.
És most a ki kivel mikor miért hogyan beszél sétál táncol eszik iszik él és nem él a legkevesebb.
Mert ugye régesrégi kolléganő decemberben szül.
Lelkeskulcs Ároné, vagyis kiköltöztem.
Én el otthonról már hivatalosan is elfogadva, élet Juliéknál, bár inkább csak alvás.
Szellemek visszajárása 3-23 éves kor közöttről sok és már sokhoz nincs közöm.
És már új kolléganő is régi. Igen, szerda este felmondott.
Már kezdtem elviselni, most meg közelítek a háromemberes munka felé, és tudom, miért hagyom, hogy kihasználjanak, de annak hiába mondom, hogy sok meg elég, aki nem hiszi el.
Szóval legyint, kivár, szétesik, összeraktok... szerencsére

Hát itt van

4. oldal és egyre inkább írhatnékom van, valami nagyot

Cikk

Hónapok óta most írtam először újra cikket az újságunkba. Ha véletlenül felkerül a netre, felteszem a linket, túl hosszú lenne ide bemásolni. Szóval lehet, hogy mégis ráveszem magam az írásra. Eccer...
Ha valaki látja Gabssy-t, szóljon neki, hogy boldog névnapot bárhol is van, mert a telefonjait már nem tudom követni, és persze sokáig éljen Írásmániákusunk még kétszer annyi ideig és még tovább.
És mindenki támadjon fel, meg, le, stb.
Ünnepi bejegyzésünk olvasták.
Na meg még egy verset Pilinszky J-tól:

Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Vannak azok a történetek...

...szóval amikor átugrunk egy másik valóságba a múlt megváltoztatásával, így nem emlékszik senki semmire, csak valakinek mégis leesik. Álmodtam már ilyet, de mintha ez most az életemben történne. Szóval hiba a mátrixban, zavar az erőben. Jól vagyok, elvagyok, töltöm az időm, barátok, család, munka, sorozatok, könyvek. De valami rohadtul nem stimmel, dézsávű meg ilyenek, az emberek kicserélődnek, a történet, a párbeszédek folytatódnak. És rohadtul nem történik semmi. Unatkozom.
Csak én érzem, hogy nem vagyok otthon az életemben?

Vörös szörny a lelkigyakorlaton

Ok, csak álmodtam...

A lelkigyakorlat egy félig lerobbant, inkább raktárhelyiségben volt, ahová be lettek dobálva ágyak, bár voltak külön szobák, de mondjuk a szekrények keresztül kellett megközelíteni, vagy az ágy egyik része süllyedt át egy külön szobába. Andi foglalt helyet, de így még külön szobám lett. Az udvaron volt valami ásás, ahol valami elkezdett alulról feltúrni. Gondoltuk egy drabál, de nem kukac volt, mert lábak, krokodilszerű száj és fogak is voltak, és vörös, ragyás bőr. Volt ott valami "felnőtt", aki végül addig csapkodta a földhöz, hogy kimúlt, de a paraziták átkerültek belé, csak azonnal nem lehetett tudni. Abban megegyeztünk, hogy el kell különíteni, és majd megölni, de végül nem tudom, mi lett vele. Közben énekkarba kellett volna menni, a Beverly Hills 90210 zenéjének énekkaros-zenekaros változatát tanultuk volna, azt se tudtam hol, csak apukám nyaggatott, és kiderült, hogy ő sem megy. Mások is siettek, például Paffy egy püspöki misére, mondtuk, hogy nyugodtan rohanjon, így a mise le lett tudva a felajánlás végével, majd körbeadtuk, mert neki már áldoztatni sem volt ideje. Mondtam is, hogy kár, hogy nincs itt Andi, mert ez ötperces mise volt, még az ő húszperceséhez képest is rövid, de ott ült mögöttem.

Hát ennyi, nagyon elfáradtam éjszaka.

Pilinszky agyából pattantam elő

a Szálkák után a Végkifejlet is birtokomban van, és valamit nagyon tudott vagy nem tudott, és az összes verset felírnám ide, de azért mégse, csak találomra

Titok

Csak a búcsú pillanatába
áll helyre az aranyegyensúly.
Sőt, mint a tűzvész, most olyan
túlzott és elnagyolt
az asztal bősége, s az orgona
bizalmas fürtje. Mi jött közbe?
Meg kell beszélnünk elalvás előtt.


Meghatározás

Féregnek lenni mit jelent?
Vágyakozni egy tekintetre,
egy olyan hosszú, nyílt szembesülésre,
ahogy csak Isten nézi önmagát,
erre vágyni, egyedül erre,
és ugyanakkor üveges szemekkel
belefuródni abba, ami nincs,
beszorúlva a semmi és
valamiféle utánzat közé.


Merénylet

Megtörtént, holott nem követtem el,
és nem történt meg, holott elkövettem.


És most Üvöltő szelek. Megtaláltam DVD-n azt a filmváltozatot, amit először láttam, és nincs szétnyálazva, mint a másik, de gondoltam, előbb a könyvet olvasom el, úgyhogy az ágyam mellé került. Emily Bronte megírta, egy évvel később harmincévesen meghalt, ez meg világsiker lett. Tetszik a dolog.

Tudatos rémálom

Szóval a ma hajnali kevésbé volt vidám (megjegyzem az előző álomfejtése is beborulós), szóval felébredtem hajnali ötkor, harangoztak, aztán de jó, még két óra, visszaalvál, és akkor jött...

Hol van már az érettség meg az államvizsga, már a munkából kések el álmomban, ki fognak rúgni, már a tartalék pénzem számolom. Vagyis egyszer beértem, takarítani kellett, két felújított iskolában is jártam, de eltévedtem. Haza kellett mennem amíg nem veszik észre, egy barátnőm vitt el autóval, és majdnem elkaptak a rendőrök, mert nem kötöttem be magam, csak úgy odafogtam a biztonsági övet. Aztán vissza is autóval vittek egy darabig, de busszal gyorsabb lett volna. Na akkor rájöttem, hogy álmodok, hétkor úgyis csörög az óra, és nem kések el. És az agyam be akarta bizonyítani, hogy bármilyen sok félelmem megjelenhet, hiszen nem igaz, újra eltévedek, az iroda egy bűnbarlang, stb.

Aztán felébredtem, de rossz volt egész. Szóval attól, hogy tudatos vagyok álmomban, még iszonyatos lehet az egész.

Mert már kb. egy éve van a blog

Most Harry és Sallyt nézek: "Ez a jó a depresszióban. Az ember kipiheni magát." Hát izé...
De vissza a kezdetekhez, álmodtam:

Az udvarunkban nagy vetélkedőt tartottunk, de már a harmadik fordulónál voltunk, és mindet megnyertük. A csapatban volt Juli, Áron, Luca meg a barátja, András (aki nem így nézett ki, de ő volt). A kapunk kidőlt, mert egy fekete kölyökkutya bejött, de már így is nagy volt, masszív és puha. Zuhogni kezdett az eső, úgyhogy elkezdtünk összepakolni (egy lángos is ki volt akasztva a ruhaszárítóra - sajtos-tejfölös), de elállt, a felhők meg leszálltak. Mutattam Áronnak, hogy az egyik bárányfelhő olyan mint egy igazi bárány. Felnyúltam érte, és átöleltem, hogy a felhő szertefoszoljon, de abból egy plüssbárány lett. Még a gyártási cimke is rajta volt. Meg egy matrica, hogy ifjú házasoknak való ajándék. Meg is beszéltük, hogy akkor ez jó lesz Lucának nászajándékba.

Hmmm...