...és a Pókember is megszűnik

meg az X-men is

Irodai bölcsességek

Ne csodálkozz, hogy sötét van, ha nem kapcsolod fel a villanyt.
Ne csodálkozz, hogy belátnak, ha nem húzod le a redőnyt.

Pomelo

avagy dolgok, amiknek alapvetően nincs értelmük, rosszak, drágán megfizetsz értük, mégis élsz velük, mert őrült módon mégis jól érzed magad velük.

Szabad(ka)ság

Mert hát végre nem dolgoztam négy napot. De mindenképpen már csütörtök este elkezdődött a szabad élet.
Ugyebár álcserkészafterpartylelkesmódra. Minden jövőbelátásom ellenére az azért nem jutott eszembe, hogy Harkállyal fogok aludni a Kápolnában. A többi kiszámítható volt. Mint ahogy az is, hogy nem fog felébredni, mert némára állította a telefonját az ébresztővel együtt, és Dani három perccel mise előtt robog be kicsit mérgesen. Szabadkán Paffytól bocsánatkérés, meg hogy nem fordul elő máskor (főleg, hogy már nem igazán alszom bent). De így volt mise és hazajövés, indulás előtt két órával bepakolás, hajmosás, tusolás, végső búcsú majd hétfőn jövök stb.
Aztán indulás vonatpótló busszal Röszkéig, majd vissza a sínekre, Vámos: "van bejelenteni valójuk? Á, kifelé még úgysincs." Gyorstalpaló a hogyan csempésszünk vonaton, hány másodpercig tart leszerelni egy lámpát és a ki talál több elgurult csavart tantárgyakkal. Természetesen mi ezt kollektíve nem láttuk, ahogy a kalauz se, aki bejött kezelni a jegyeket.
És persze félrehabkirándulás: burek benyomása "a kocsikban van a vizünk", színház sékszpír vízkeresztye modernül U2 számokkal (one, withorwithoutyou) Paffy a nézőtéren, bár nézőtér a színpadon "a humántudományok megkopaszítanak, nézd csak meg a papokat" szálláson alvóhelynek barikádépítés.
Reggel meleg teát kaptunk, pékségben reggelizés eurokrémes összetekert valami de még meleg és finom és már megint tele vagy, Szabadka körberohanása "itt már jártunk". Nekem a szecesszió kicsit túlzás, a Városháza tornya meg kicsit magasan van, pulzus 250. Dani lentről integet, én mondjuk nem láttam, csak a többiek ordítását hallottam. És kettérepedt templom megtekintése, egy részét szó szerint a Szentlélek tartja. És persze ebéd kb. 800 Ft, iszonyatos adag (legalábbis nekem) meg választék (2féleves, 5 köret, 7 feltét, süti, kenyér, salátát te szedsz annyit és azt amit akarsz). Palics állatkert "vigyük haza a macit (oroszlánt, bölényt, elefántot)".
Tópart, víziszörnykeresés, étteremben rendelés, hamár bementünk wcre, jelen pivo, meg vörösbor és Dani itta meg a legtöbbet. Ennyire alkoholistátlan volt a társaság, mert Zoli pálinkájából ha másfél deci fogyott 12 ember közötti négy külön időpontban történő körbejárásra. Azért lekéstük a buszt, mert nekem már megint wcre kellett menni, díszkiséret bárba Lóri és Imi, Imi ékes szláv nyelven megkérdezte, hogy használhatom-e a toilettet, a fickó mondta, hogy igen, és leült magyarul beszélgetni a vendégekkel. Szállásnál szomszédban templom, harangszó 5-kor, 6-kor, fél 7-kor, háromnegyed hétkor, hétkor. Imi horkol, kicsit Zoli is, de Szilvi még nálam is jobban szenvedett a suhogós hálózsákoktól. Judit éjszaka felébredt és azt hitte Lóri és Zoli helyett cserélt - féregmozgás suhogós hálózsákban. Margó "jogurt"függő lett, Dani cinizmusa átragadt Ágira, nem szeretem a láthatatlan focit, inkább 22-es csapdája, ami azért néhányszor megnyilvánult. Ó és pjeszkovica vacsorára gyomortelítettségig - lepény, hús, zöldséggel meg te pakolod tele (ja hát azért nassoltunk is napközben). Óraállítás, 9 óra(?) alvás.
Reggel mise, szegedi vendégek megemlítése, Dani olvas "ha már vannak vendégek". Buszút Törökkanizsára, a fele csomag nem fért be, mert egy féldisznó már volt a csomagtartóban. Lóriéknál a kutya majd felborult a boldogságtól. Sajtostésztafőzés, szemétkedősuno, kávé aztán szemerkél meg el is kell mosogatni, Zenta ugrott. Séta, bevásárlás Törökkanizsán (ha már a buszjegyrevaló megmaradt), antiszoc utálok mindenkit hangulat (Szilvi örült, hogy végre meglátta a fényt - értsd sötétet - a szememben). Valami nem volt rendben az egésszel, időnként mások is érzékelték. Este Imi elmesélte röpke két órában sör mellett, amit Zentán mondott volna történelmileg. Vacsora, maradék kávé, csoki, sör. Láthatatlanfoci, így én inkább tus, beköltözés Lóri szobájába, ágyára, Coelho Piedra folyó partján ültem és sírtam kéthuzamra (este és reggel) elolvasása "ne olvasd nyúéjdzses", kint esik, teraszon üldégélés Margóval és Aga kutyával (még mindig nem vesz rólam tudomást), a csillagnézés eső miatt elmaradt. Reggeli, hazaút Paffykocsival Szegedig, busz pont indult, itthon pont ebéd, aludni kéne de mindenki itthon.
Holnap munka - uff mintha két hete mentem volna el.

Banán

Ha egy szép sárga banánnak lehúzod a héját, akkor, ha jól megnézed a fehér húsát, láthatod, ahogy szikrázik, mint a frissen esett hó.
Én akkor is jobban szeretem, ha félig rohadt. (Na jó, ha kicsit barnul, mert édesebb.)

Olvasd, hallgasd, nézd

Mert hát hamuhamuhamuhamuhamuhamuhamuhamuhamuhamuhamuhamuhamu.
S bár éghető anyag nincs, azért ez például szikra.

JOSH GROBAN
You Are Loved (Don't Give Up)

Don't give up
It's just the weight of the world
When you're heart's heavy
I...I will lift it for you
Don't give up
Because you want to be heard
If silence keeps you
I...I will break it for you

Everybody wants to be understood
Well I can hear you
Everybody wants to be loved
Don't give up
Because you are loved

Don't give up
It's just the hurt that you hide
When you lost inside
I...I will be there to find you
Don't give up
Because you want to burn bright
If darkness blinds you
I...I will shine to guide you

Everybody wants to be understood
Well I can hear you
Everybody wants to be loved
Don't give up
Because you are loved
You are loved

Don't give up
It's just the weight of the world
Don't give up
Every one is to be heard
You are loved

Hej regö rejtem

Szóval ott fent valahogy mindig tudják, hogy jó. Akkor is, ha rossz, valahogy valamiért jó.
Félholtan, erdei nimfaként, másvilágban, és mégis mindent előre tudva és látva, és röhögve a szituáción, mégis játszva, mert játszani jó, és mégis...
Ááá, azért jó lett volna énekhang, kár, hogy a zenészvénájúak nagyrésze le volt amortizálva. De táncolni is jóóóóóóó. Meg a tűz az mindig, akkor is rövid ivel. És próbál nem gondolni másik dimenzióba, ahol másokkal másképp történnek dolgok, és mégis...
De most okos, és nem ázik két napig Domestosban, úgyhogy ujjak maradnak, kar és hát meghal. És jó látni embereket, akik fiatalok, és kezelik a kicsiket, és szeretettel foglalkoznak velük meg minden, mert ez olyan anyás-apás dolog. Nekem az információ és itatás is elég jó, meg ráismerni a másik egyfajtaságára meg barátságos másfajtaságára is jó. Igazából még a darazsak is jók, mert hőst csinálnak. Andi rágcsálóirtóvá vált, így macskaságra sem volt szükség, és hogy válik az én szobám "lány" szobává, és mégis az enyém meg az ágy is, úgy tűnik tényleg mindent asszimilálok. És fura rájönni, hogy az elmúlt fél év változása tartós, mert fura, ha reggel megszagolnak, hogy ágy(értsd: egér)szagod van-e neked is, és már nem ütöd le, hogy három méternél bárki ember fia közelebb jön, és mégis...
De észrevenni pillanatokat embereknél, hogy miért szerethet bele valaki (tökmindegy fiú vagy lány az illető), valami furcsa bizonyosság, hogy hát akkor mégis...
És kinyitom Márait, és olyat ír, hogy eljön az idő, hogy a várakozást a cselekedet váltja fel, és mégis...
De nem akartam dalszövegelni, és mégis...

Öngyilkos csirkeszárnyak: Dalával a medvéket is elbűvölte volna...

1. Gacsos lábú csillagokon harmadrangú vágy
Baby, bőröd illata végzetes hulladékágy
El akarom felejteni, szenvedély gyötör
Halálos kielégülés, csőnadrágos csömör

2. Soha többé szerelem, a nap egy villanás
Kóros remény fenyeget, könnyes találkozás
Hold és Vénusz társalognak örökké, s ez fáj
Vérmohóság megsemmisül, vár a félhomály

Refrén:
Hiányzol hörcsög fenevad, szeretlek, így jó
Őserdőcsók, csokikulcslyuk, sör és civilizáció


(Alkotta a kollektív tudattalan 2007. szeptember 21-22 éjszaka, én csak mint halovány része lejegyeztem. Az ihletért külön köszönet illeti Gáspár Laci dalszövegíróját, aki random szavak kalapba dobására késztetett minket. Nyálasat akartunk írni, de végül lett benne valami mély.)

Haiku?

Tőled kaptam elég erőt
ahhoz, hogy
el akarj engedni.

Döglött állatokról...

...később.
Addig Micimackóval keressétek az Istent. Micimackó és a katolicizmus.

Az agresszív Carcassone jó játék hajnali egykor.

Lehet menni 8 km-t kicsit magasabb sarkú szandálban (bár a lábujjakról veszítetem némi bőrt).
Ezután már megint szeretni lehet a sört egyfajta lelkes állatokkal.
Még Cili és Andi is lehet antiszociális, ha velem kerül egy szobába.
És az kilencedik lelkes állat az főnixszé váló magányosan sétáló macskához hasonlatos.
Meg még sokminden, de fáradt, még inkább döglött-szerű és elég.
Köszönet az 16. lelkes állathoz hasonlatosnak és még néhány szám nélkülinek, hogy vannak.

És megkaptam a Márait, már csak el kell olvasni, és írni róla...
És az új dalszöveget: Zöldfás felől félúton

Coelhot most jegelni kell

Már egy hónapja próbálom megírni a legújabb könyvéből ezt a rohadt kritikát, de ellentmondásosabb gondolataim vannak róla, mint a könyvben. Lehet, hogy inkább nekem kéne könyvet írnom.
De most tényleg itt egy idézet belőle:
"Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták."
Aztán gyorsan megcáfolja. Én meg nem tudom mit gondoljak. Nem kéne semmit, csak úgy nem lesz belőle cikk.
Lehet, hogy mint a gyertya, önpusztításra születtem, még az óvodában is ez volt a jelem. Már csak abban reménykedhetem, hogy miközben elégek, valakinek világosságot jelentek a sötétben.
Mai pulzus 120 fölött, csak úgy ebédkor.

Azt hiszem, Márait szeretnék olvasni

Délelőtt találtam:

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

Van valakinek?

Ami jó és ami nem

Értelmesen dolgozni jó.
Gyomorrontásra Zoli pálinkája jó.
Millka teraszon Andival üldögélni is jó.
Gabssy főztje is jó.
Mécsesfénynél négyesben vacsorázni is jó.
Még a jó pezsgő is jó.
A Gabssynál fellelhető borok pláne jók.
Az endorfinötvözet chillis csoki is jó.
Cilinél lenni is jó.
Cili gyömbérlikőrje is jó.
Nem otthon aludni is jó.

De ha az egészet egy edényben felrázod, az már nem jó.

Bár Cili teája is jó.

Nem leszek pszichológus

14 éves korom körül voltak ilyen terveim, meg később is érdekelt az emberek lelke, de rájöttem, hogy rövid időn belül behúznék a pácienseknek. Bár ha jól megfizetnek, akkor lehet, hogy nem. És nem nagyon ellenőrizhetném, hogy igazat mondanak-e. De néha megráznám egy-két ismerősömet, hogy ember ha ezt akarod, akkor tegyél érte, ne nyavalyogj, elég nekem a magam nyavalygása! A lakodalomban még a vőfély is elmesélte élete megaláztatásait, szóval úgy látszik nem tudok elég bunkó lenni, bár már fáradt voltam hozzá. Jó, azért vannak, akiket szívesen meghallgatok, és én is beszélek, csak időnként unok jó képet vágni mindenhez. Azt meg végképp utálom, amikor már dühös sem tudok lenni, és magamtól vágom a jó képet, pedig a nagykéssel inkább mást vágnék.
Bár azt nem gondoltam, hogy lakodalom előtt és nem után leszek másnapos.
Ez egy ilyen nyavalygós, még mindig hányingeres bejegyzés. Pedig átlagban tényleg jó volt a hétvége.

Ilyen is van

Bár ezt nem én írtam.
Kispál és a Borz - Csillag vagy fecske

Öngyilkos csirkeszárnyak: Kutya a körforgalomban

Loncsos, fekete, feje a földben,
Virágok széttúrva, csont a sötétben.
Gépkocsik köröznek, átjutni se tudna,
Csak áll a kutya a körforgalomban

Kidobták és elhagyták,
Talán meg is alázták,
Vagy döglésig éheztették,
Megszökni alig engedték.

A kutya se néz rám,
Bár nyújtom a lábam,
Neked olyan vagyok, mint
A félcsipesz a sárban.

Rázod a pórázod,
Rajta pincsid ázott,
Fajtiszta állat, és ráíratod
öregen majd a panellakásod.

Rózsaszín felsőben, piros esernyővel
Nem illesz magadhoz.
Zuhogó esőben nem mész már közel
A buszmegállóhoz.

Tócsás lett a kosztümöd,
Mert egy Pegueot előzött,
A polgármestert fellököd,
A díszszemlét szétlövöd,

A kamerába ordítod,
Hogy a kutya nem árva volt,
Csak éppenséggel ott lakott
A virágos, szép körforgalomban.

Lehetne enyém a kutya a körforgalomban.
Lehetnék én is a kutya a körforgalomban.
De nem leszek a kutya a körforgalomban.
mert én vagyok a macska az úton...

...széttaposva.

Megint álmodom

És elég fárasztó. De ahogy az előző éjszaka nem hagyott aludni, úgy ütött ki a mai. 9-10 órát aludtam egyhuzamban, ami régen volt. Szóval ma szőke, kék szemű kisbabára kellett vigyáznom, vagyis kivettem valaki kezéből, mert nem jól tartotta. De aztán asszem kiderült, hogy a Pókember gyereke. Az álom végére már megtanult járni, holott az elején még a fejét kellett fogni, de rövid idő alatt játszódott, mert csak egyszer kellett pelenkát cserélni és megetetni. Eközben megjártam a szabadtérit, egy ismerős házaspár lakását, akik kibővítették a fürdőszobájukat, ami nagyobb lett mint a lakásuk (ma kiderült hogy válnak), aztán valami sufnit vagy bunkert, mert a gyereket közben üldözték. Egy kismama segített, hogy mit kell vele csinálni. A gyerek mindenesetre nyugodt és boldog volt, miközben én rohangáltam és idegeskedtem. De jó volt a karomban tartani.
Kimerült vagyok, nagyon lemerült a duracell. Dugjon be valaki a kettőhúszba.

Nincsen zeném

Jó, jó a halom cdnyi mp3, de olyan most nincs, ami csak úgy szólhat és kikapcsol az agyam meg ilyenek. Próbálkozom, de az ötleteket is szívesen fogadom, mert ez így süket csöndes, unatkozós.
Ma egy hónapja dolgozom, és ma sok volt, és ma nagyon egyedül voltam a tömegben. Eleve álmomban a démonaim, meg a hol hideg, hol meleg, de nem alvós. Persze még ez is szerencse volt, mert sikerült tegnap az ébresztőmet kikapcsolni, így még jó, hogy időben megnéztem, hogy hány óra van reggel, ha már csak fekszem az ágyban. Most jó lett volna csak úgy ülni és nézni ki a fejemből este, de még itthon se megy. Na szép, oda jutottam, hogy vágyom a társaságra. Majd elmúlik. De már nagyon akarok jövő héten menni lagzi!
Szinte egyedül vagyok a fejemben.

Carpe diem

Régen nagyon sokszor megnéztem a Holt költők társaságát (kéne már újra). A mának élést csak mostanában gyakorlom. Mert hát a dolgozás meg a hazamenetel, meg a Millka és másra már nincs idő. Mondjuk tervezni, csak néha kicsit, de az is csak a pillanatban levésről szól. És így könnyű, így lehet élvezni a hétvégét, így nem kell félni a holnaptól, mert lesz holnapután. És a most fontos. Azért rendet kellene rakni a szobámban, ahová csak hálni jár a lélek meg én. De jövő hét kicsit lájtosabb, és lesz idő ügyeket intézni, meg vásárolni, meg...
Olyan sokmindent kellene írni a hétvégéről, ami azért péntektől vasárnapig tartott, és minden pillanata most volt, és végre énekelni megint szabadon, tisztán és hangosan és együtt.
Aztán majd forog a világ, de az még messze van. És most alvás van.

Vasutasnap rulez

Az élet még mindig sör, meg vodka, farmerban, pólóban, fűzős cipőben. Aztán gulyás, vissza a városnéző kisvonattal, itt ismerkedés idős református lelkésszel, kézcsók, majd sör, meg csokiszökőkút, gyümölcsök csokiba mártva és a lecsöpögő csokit azért le kell nyalni a papírtálcáról, és majd megfulladsz, ezért sör. Jótékonyság kisgyerekért, aki vezényli egy szám erejéig a vasutas zenekart. Bár én közben éppen egy kört mentem nagymotoron keménylegény mögött (choppert mondtak, de azért nem az volt, viszont terpesz kellett hozzá). Aztán Szőke-Badár-show, farmerben ülni a fűben, látni alig valamit. A nap tűz, úgyhogy vissza a sátorba, pörkölt és sör. És az egész egy hamisítatlan szoc. máj. 1. hangulattal, ahol mindenki boldog, ismerősök szanaszét, és már röhögsz az egészen, meg a nótázáson a színpadon, ami hamis, de mindegy, még jó, hogy az ember anyja is hasonlóan lökött, és utálja az ilyen megmozdulásokat, de már annyira morbid, hogy rohadtul élvezitek az egészet. Akkor haza, gyomorsegítő pálinka, fél liter víz, és ki erre, ki arra dől. Ja és az első sör kivételével ingyen az egész. (sör pohárral értendő) Az ebédhez járó sör dobozos volt, így hazahoztuk. Majdnem kávét is ittunk, de akkor már durván tele voltunk.

A második sör után, már biztos voltam, hogy ott kellene lenned.

Nem enged címet írni. Ez van.
Az élet sör. Meg gin, és ami még maradt. Azért örülök, hogy az olajbogyó nem ment kárba.
Egy hete dolgozom, és kezdem átlátni a helyzetet, és jó, hogy ott vagyok, majd egyszer a világot is megmentem, menni fog. És most szombat van, és lassan felnövök, bár a képregényekről nem mondok le. Se a macikról. És Rúzsa Magdi dalszövegei még mindig naggggyon jók nekem. Újra hallgatom. És reggelizem, meg ebédelek, általában vacsorázok, meg normális mennyiséget alszom, meg telefonhangom is van, mert már nem félek annyira a telefontól.
A buborékos bácsitól olyat is tanultunk, hogy a megbocsátás akkor teljes, ha úgy vesszük, hogy a probléma meg sem történt. De hogy az anyukám már fel sem ébredt arra, hogy hazamentem (első alkalom), meg se kérdezte, kikkel voltam, mintha meg sem történt volna...
Na jó, a szólás nélküli nem otthonalvás azért feltűnt volna nekik, ha reggel nyitottam volna az ajtót. Lehet, hogy tényleg próbálnak felnőttnek nézni. De jó az nekem?
És kellenek a barátok, hogy ne kapjon el a workaholic. Az is szenvedélybetegség. Ami most van, az meg a munka utáni jól megérdemelt pihenés. Ez meg szintén egy jó dal - Adamis. Rég hallgattam musicaleket.
Ez egy gondolkodásmentes, lebegős bejegyzés volt. Mert néha csak létezni kell.

Költő, írj verset!

Valaki mondja meg...

Madarak jönnek, madarak jönnek (2x)Halálesőt permeteznekMadarak jönnek, madarak jönnekFekete könnyel megvéreznekValaki mondja meg, milyen az élet,Valaki mondja meg, mér' ilyen,Valaki mondja meg, mér' szép az élet,Valaki mondja meg, miért nem,Valaki mondja meg, mér' jó az ember,Valaki mondja meg, miér' nem,Valaki mondja meg, mér' lesz gonosszá, (közösen)Valaki mondja meg, miért nem! (közösen)Madarak jönnek, madarak jönnek Halálesőt permeteznekMadarak jönnek, madarak jönnekFekete könnyel megvéreznekValaki mondja meg, kinek kell hinnem,Valaki mondja meg, kinek nem,Valaki mondja meg, ki hova érhet,Milyen az íze az élet vizének.Valaki mondja meg, a hosszú évek,Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt, (közösen)Valaki mondja meg, hol maradt. (közösen)Madarak jönnek, madarak jönnekHalál esőt permeteznekMadarak jönnek, madarak jönnekFekete könnyel megvéreznekValaki mondja meg, hogyan kell élni,Apám azt mondta, ne bánts mást,Valaki látta, hogy bántottalak már,Valaki látta, hogy bántottál.Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,Anyám azt mondta, hogy boldog légy, De anyám azt nem mondta, mért nem e földön, (közösen)Anyám nem mondta, mondd, miért. (közösen)Madarak jönnek, madarak jönnek (3x)Halál esőt permeteznekMadarak jönnek, madarak jönnekFekete könnyel megvéreznek

Hát ezt nem tagoltam, csak beillesztettem, de most nincs kedvem.

Megvan az állás

Úgyhogy még nem megyek világgá egy ideig.

Utállak, mert te vezethetsz antiszoc közit.

Ablakjelentés

A teljesen érdektelen dolgok leírása: az üveges teraszajtónkon másfél méteres magasságban a következő állatok hasa látszik: két éjjeli pillangó, két szúnyog, egy fátyolka és egy levelibéka. Vicces, ahogy levegőt vesz.
Viszketek a szúnyogcsípésektől, és fájok a tüskés bokroktól. Az egyik karistolás tényleg vérzett.
Holnap meg izgulhatok az iskolarendszer áldozataiért, főleg az öcsémért.
Miért pont most nincs itt egy fényképezőgép, hogy lefényképezhessem a békát!!!
És elfüstöltem két szál cigit (nem szívtam) szúnyog ellen. De már késő volt.
És a nap kérdése Mankát dicséri: Mikor lehet az embernek szüksége egy költőre?

Utállak, mert ismeretlenül is ugyanazt a blogsablont választottad. Így hogy különbözzek???

Majdnem életközeli élményben volt részünk...

Ez a Harcosok klubjából van.
Tegnap igazán nagy buborék volt a nap, benne sok kicsi buborékkal és Mókussal.
És egy Andi-idézet: "Nincs szociálisabb ember annál, aki az antiszocialitását is társaságban éli meg."

Utállak, mert csak 10-től figyelhettem a Mókusra.

"Én téged alkohol nélkül is szeretlek!"

Mondta egyszer kedves ismerősöm, akinek írni kellene már.
Egy sztorit mesélt két emberről, akik utálták egymást, amíg közösen be nem rúgtak, és akkor rájöttek, hogy a legjobb barátok.
Én ezt kiterjeszteném, hogy minden két ember között van egy szituáció (nem feltétlenül alkoholos), amikor rájönnek, hogy a másik egészen szimpatikus. Ez a szituáció nem mindig jön létre sajnos, és ezért utálják egymást, vagy egyszerűen nem foglalkoznak egymással az emberek.
Keressünk szituációkat, mert ez egy pozitív gondolat, és nálam ez ritka!

Katica

Rádióban Amorf Ördögök: "Ments ki a vízből katicákat..."
Eszembe jutott, amikor a nyáron hajlandó voltam belemenni a Balatonba és percenként rohangáltam ki egy-egy újabb megfulladni készülő katicával.
De mindet nem lehet megmenteni, és ez nagyon-nagyon rossz...
Tegnap rájöttem, hogy tudok olyan ideges lenni, hogy már kiabálni és dühöngeni sincs kedvem. Sírni meg nem szoktam.

A régi naplóm

tegnap a kezembe került. Hát hét év alatt nem sikerült egy kevésdevastaglapos emlékkönyvet teleírnom, de íme az egyik utolsó bejegyzés részlete, ahogy öt éve gondoltam.

2001. október 5. péntek
...A macik a szeretetéhségünket csillapítják. Nekem 75 van. És mindig többet akarok. Olyan emberre lenne szükségem, aki úgy tud élni velem a való világban, hogy a saját világomba is belelát, megérti, és ott is velem van. Vajon létezik ilyen férfi? Egyszerre álom és valóság. Aki feltöri a falat, ami elválaszt mindenkitől.

Mára majdnem 270 macim van.

Belefúltunk...

Na nem, nem olyan könnyű az. De igazán jó, hogy létezik az öngyilkos csirkeszárny (ugye a leendő alternatív lány rockbandánk neve :-). És hatalmas nagyon nagy óriási örömöt adott. Mert hát endorfin. Ahogy Gabssy megjegyezte, 3-as szint, bár én szinte négyesnek éreztem.
Hát elég gáz, hogy csak ez marad mostanság: csoki, sör, és minél több minden ami csípős. Meg a max. hármas szint. Amikor már a csoki meg a sör sem ízlik.

Dal: Malacka és a Tahó: Gáz!

Ha azt hiszed, hogy kanyar jön, de tévedsz,
Ha egyik reggel Kambodzsában ébredsz,
Ha randevúzol három öreg nővel,
Ha gyakran álmodsz írásvetítővel:

Az gáz
Az gáz
Az gáz
Az akkora nagy gáz,
Mint egy ház.

Ha hálószobád voltaképpen sátor,
Ha úgy hívják a kutyádat, hogy Gábor
Ha gyomorműködésed kissé hangos,
Ha azt mondja az orvosod, hogy: "sajnos"

Az gáz...

Ha akkora a gyomrod, mint a naprendszer
Ha hozzád képest etióp a Bud Spencer,
Ha benned van egy tár vagy beléd túr egy tőr
Ha hónod alatt rasta lett a hónaljszőr

Az gáz...

A férfi fán terem

Ok, ez egy sorozatcím, igen, bevallom újra és újra, időnként nagyon sorozatfüggő vagyok. De ez egy idézet belőle, és tetszett:

"A szerelem olyan, mint egy giliszta. Megpróbálod kettévágni, megölni, de a szemét növeszt egy új farkat!"

Kandúr

Úgy tűnik a kiscicák fehér alapszíne és picit hosszabb szőre megmagyarázódott. Tegnap egy fehér perzsamacskát ijesztettem meg az udvarunkon. Hiába a fekete az uralkodó kandúr a környéken, ez a macska megcsalta egy finomabb úriemberrel.

Puzzle

Asszem kiborult az engem tartalmazó doboz, a darabokat meg mindenki két kézzel szórja. Szóval aki talál belőlem darabokat bárhol, az hozza vissza, mert működésképtelen vagyok. Persze nem ártana egy mintakép is, ami alapján össze lehetne rakni. És ha bárkivel találkoznék, NEM leszek kedves (asszem azok a darabok is hiányoznak).
Utálom a ciklotíniát!!!

Szellem a gépben

ROSSZ, ROSSZ, ROSSZ DVD-ÍRÓ. VÉGRE VAN LEMEZ, ERRE KERREG, KATTOG ÉS A DISC IS DIRTY. PEDIG NEM IS. UTÁLOM, UTÁLOM! TEGNAP MÉG ÍRT, MEG TEGNAPELŐTT IS, BÁR SOK DISC VOLT DIRTY NEKI, DE MA MÁR CSAK MOROG RÁM.
de a kávé jó...

Ja és "Ez merőben más világ. Csak a csillagok ugyanazok, noha valahogy azok sincsenek a helyükön." (Anne gyermekei a háborúban)

Bocicák

Nehéz még őket fényképezni, mert nagyon kíváncsiak a gépre.

Ebben az álláskeresősnemtalálósban az a legrosszabb, hogy olyan, mintha mindenki meg akarna tőlem szabadulni, ezért a leghülyébb külföldi lehetőségeket is ajánlgatják.

A tegnapi koncerten rájöttem, hogy attól, hogy minden hang a helyén van, hogy a szövegek alapvetően megfognának (bár jónéhányszor nem értettem, és ilyenkor jön a hasonló hangzásúval való behelyettesítés), igazából a zene sem rossz és a zenészek is profik, valami élet hiányzik, amitől az egész hamissá válik, és ökölbe szorul a kezem. Hiányzott a tűz (egy főnix végülis abból áll). Még jó, hogy ezzel nem lett vége az estének.

Mániás szakasz

Mást kerestem, ezt véletlenül találtam, kiakadásos, nem a hangulatom jelzi.
Mert ezt kerestem, de ezt is csak azért most, mert most jutott eszembe.
Úgyhogy most a hangulatingadozások pozitív szakaszában vagyok, szemben a tegnapi öldöklőssel, bár abba a tréninges néni késése, a kialvatlanos másnaposság, a gépeléses kötelességtudat és az esti rövidleszjajmégsem énekkar is belejátszott. És nem is mindig volt öldöklős.
Csak a héten kicsit összefolytak a napok. Vasárnapi énekkarból kilépés, hétfői neveletlenül léptem ki az énekkarból te is szemét vagy kérdés, kedden ügyeleti sör-bor-sör jégesős csöpögős, szerdán rohangálós-elmaradós és persze sör-bor-sör csak jó időben. Csütörtökön nem volt sör, szóval pálinka-bor-pálinka, valamint kétségbeesés, hogy el kell készíteni a lelkes éjszakára megtelt táblát, hiszen a maradék nyolcból heten ott kívántak aludni, ez pedig akárhogy számoltam, kényelmesség és infrastruktúra szempontjából kicsit sok. Szerencsére a kivétel hétből kettőt magával vitt, és még mindig nem értem graphoman négy főjét, mert ez így nekem még mindig öt. Szóval kit öltek meg?
Szóval bagoly az élet tényleg szép, de lehet, hogy csak a csokis süti meg a kávé beszél belőlem. Az ebéd meg chilis bab ha minden igaz, ami csíííííííííp-csirip.

És az egészben a legdurvább, hogy...

nem tudom, hogy folytatódik a mondat, csak mostanában úgy jár az agyamban, mint az ébredés utáni első dal, amit a rádióban meghallasz. Dúdolod, és nem emlékszel a szövegére, de nem bírod kiverni a fejedből, és azt gondolod, hogy valamiért fontos. Lehet, hogy nem is az én gondolatom, csak hallottam. Tudja valaki, hogy folytatódik?

Motiválódjatok

Avagy a mai tréningnap feljegyzései (ezeket muszáj volt felírni).

Éltél már ma?

Szükségletek (piramis): Önmegvalósítási
Esztétikai
Kognitív
Kompetencia
Szeretet
Biztonságérzet
Fiziológiai

És a fiziológiain kívül MINDENT elvettek tőlünk, hogy barom fogyasztók legyünk, így ha bárkiben bármi szükséglet még a fentiek közül felmerül, akkor téved.

Tudatosítsa Önmagában, hogy ha nem Ön határozza meg az életetét, akkor mások fogják!

Tűzz ki prioritásokat és szemellenzősen fókuszálj rájuk!

Mindenben gyakorolj mértéket és önfegyelmet!

A képzelet fontosabb, mint a tények.

A szeretet mit tenne?

Mérlegek:
Vizsgált szempontok: Az átélés mértéke, Beteljesülés, Beteljesületlen kívánságok
Témák: Kapcsolatok, párkapcsolatok, szexualitás
Kreatív önkifejezés, hivatás, örömet okozó tevékenység
Pénz, anyagi helyzet
Test, egészségkultúra
Élettér, lakókörnyezet
Családi körülmények
Személyes fejlődés, érzelmi kultúra
Munkahely
Az élet más fontos területei: hobby, állatok, természet

Élvezem a létbe ágyazott harmonikus nyugalmat.

Forgatókönyv írás minden napra.

És a nap esszenciája, amire a lelkesen jöttem rá:

A krumpli a szeretet.

A tegnap margójára

Amikor a buszt elmeséltem anyukámnak, még nem tudtam, hogy a Corában elszakítja a gép a blokkot, majd kifogy a papír, stornozni kell egy joghurtot, az üveg visszaváltást 51 Ft helyett 51 fillérként értelmezni, ezért az EGÉSZ kocsit (nagybevásárlás) ki kell pakolni és újra blokkolni, mert bár nekünk mindegy lett volna, a gépnek nem. Így nem kellett új blokkot nyomtatni, amire a bizalomkártya irodán kávét adtak volna, hiszen teljesen újat kaptunk. Amire a kártyát nem olvasta be, ezért az irodán újabb kör, kávé megvan, pontok talán. Még a pénztári gondok közbe anyukám röhögve mondta, hogy tényleg én vagyok a gond, mert a legtöbbször valamibe belefutunk, de a múltkor minden rendben ment, igaz én nem voltam ott. Hazafelé egy nyitott tetejű Audis kopasz bunkó módon dudált és előzés közben beüvöltött, mert nem lőttünk ki a piros lámpánál azonnal, bár a következő lámpánál kiderült, hogy a piros lámpa persze neki nem számít. Azt hiszem muszáj aludnom sokat, mert kialvatlanul kiterjesztem a fekete macska erőteret a környezetemre. Elvégre középutas állatként a bárány és az oroszlán között nagy eséllyel a macska tartózkodik.

Még nem folyt. köv.

Annyira fáradt vagyok, hogy ma csak az agyam tudta, hogy ki kellett volna borulnom, de elfelejtettem, csak a reakcióidő nőtt meg.
Egyszerűen vannak emberek, akiknek tehetségük van egy mondattal véletlenül kibelezni az embert, és ez még akkor is így van, ha egyébként kedvelem, és a saját tévedése volt. Hiszen az ember rögtön asszociál még félkómás állapotban is. Tehát velem van a baj. ;-)
Ma az apukám azzal jött haza, hogy együtt utazott buszon a főszerkesztőmmel, lerobbantak, visszaindultak a buszmegállóhoz, majd sofőr kiáltott, hogy mégis jó. A főszerkesztőm nem túl beszédes, csak annyit jegyzett meg, hogy pedig nem is vagyok ott (mármint én)! Vonzom a katasztrófákat.
Most ennyi.

Teszteredmények

De előtte iwiw: törölt regisztráció ismerősök között. Csak a meghívót küldő neve volt. Ebből rájöttem, hogy az illető másfél hónapja halt meg. Hmmm.
Szóval 1. teszt. Nyíltan kimutatja érzelmeit? Nagy fáradságába kerül, hogy érzelmi életét ellenőrzése alá vonja, mindig derűs kép, de túl sokat követel önmagától. Ne fájjon a feje a saját hangulatváltozásai miatt, a roham biztosan elmúlik valamikor.
2. teszt. Rejtett gyengéink. Az enyémek: gyanakvás, különcség, hatásvadászat, tetszelgés, félénkség, pedantéria, passzív rezisztencia. (Megjegyzem van olyan a csoportban, akinek egyik se lett pozitív.)
3. teszt. Érzelmileg könnyen kezelhető? Többször tartják szeszélyesnek , mint hinné. Ha vidám, az egész világ felderül, de jaj, ha szomorú. Javaslatunk: szálljon magába!
4. teszt. Oroszlánok és bárányok. Fokozott agresszivitás, ambíció, feminitás - intuíció, középutas állat.
5. teszt. Frusztráció. Érzékeny, önérzetes, sértődékeny ember, aki kudarc esetén, akadály előtt dühödten toporzékol, gyermeteg módon durcássá válik. Közömbösebb, hűvös, reakcióit visszafogó ember. Produktív, megoldásokat kereső, hatékony.
6. teszt. Tud-e használni homályos információkat? Ha többen gondolkodnának Önhöz hasonlóan, toleránsabb lenne a világ.
7. teszt. A személyiség mozgatóerői. Magának való, zárkózott, hidegebben hagynak a barátok, a társas együttlét, önzés. Ellenállás erőszakos letörése, indulat, düh, közvetlen akaratérvényesítés. Vezérszerepre vágyó, törekvő ember, mások felett akar állni. Kissé exhibicionista. Hidegebb, közönbösebb, mások iránt kevesebb odaadást érző. Védekezés és támadás keveréke önigazoláshoz. Versengési, érvényesülési vágy, törekvés mások legyőzésére, akár kíméletlen vagy erkölcsileg vitatható eszközökkel is. Független akarat mindenáron való, akár erőszakos érvényesítése a társadalommal, szokásokkal, hagyományokkal szemben. A biztonság, gondoskodás igénye háttérbe szorul az önállóság, a teljesítmény, a saját szeményiség érvényre juttatásának igénye mögött. Magányra hajló, zárkózottabb, az emberek és az emberi kapcsolatok helyett inkább a tényekkel, tárgyakkal, elvont gondolatokkal törődő személyiséget jeleznek.

Ez a papírforma. Tényleg? Folyt. köv.

Önismeret

Nyilván azért vagyok ellenséges a mentálhigiénés tréninggel szemben, mert rákényszerítenek, hogy szembenézzek önmagammal, és hogy mennyit ártok magamnak, és a környezetem mennyit árt nekem, de ezek a felismerések még többet ártanak nekem szerintem. Majd írok eq-teszt eredményeket. Már hivatalosan is agresszív és dominanciára törekvő vagyok. Most akkor meg kell változni, vagy el kell fogadni magam? Vagy csak nem kéne éjszakázni. (De kell :-)
Ja és hivatalosan is önreflexiós naplót kell írni, szóval a blogírás nem is akkora hülyeség.

-

Nincsen is kedvem se írni de mit.
Pedig akartam sokat főzésről húsvétról alkalmassági vizsgáról de nettelen voltam most meg ihlettelen.
És bocs a madárszabadítóktól de nekem ez túl lassú és túl okos akar lenni és fű meg ég meg felirat de minek. Mindenki mindig ugyanazt mondja és én már hallottam ezeket és ez csak fél óra volt meg az öcsém aki már kötelező iskolában végigaludta. Ezért dupla sebesség ami ötszörös.
Fura dolog ez: sokszor tudom, hogy miért rajonganak valamiért emberek, bár engem akkor is kiráz tőle a hideg. Mintha valami nem stimmelne egy felsőbb, láthatatlan dimenzióban. Na ez most túl elvont lett. Szóval a kukac az alma magjában, amire esetleg csak egy csumánál lévő pici lyuk utal.

Állítsatok meg!

Állást nekem, vagy valami, mert a végén valami elfuserált házikonyhasárkánytündérboszorkány leszek! Nem elég, hogy egy vicces kijelentésemből - miszerint ha már anyukám is itthon van, igazán megtaníthatna főzni - az lett, hogy most főzök (szerintem úgy gondolta, hogy most vagy soha), tegnap a laza Milka után egy könnyed szomszédba átmenős mosogatós-takarítós óra lett, és megittam a hűtőből a maradék sört, így azt az üveget is el lehetett mosni. Ez beteges, mert mosogatok és terigetek itthon is. Hol van a karrierista, aki halálra akarta keresni magát, a család szótól meg felfordult a gyomra?

Keresztút

A vártnál jobban viseltem, bár elég dühösen indultam neki, legszívesebben el se mentem volna, de hát azt azért mégsem lehet. Aztán egész jól sikerült az állomásunk is szerintem.
Mindig rádöbbenek,hogy Mária milyen kemény nő volt, most megint rádöbbentett. Asszem Gabssy mondta az állomásukon, hogy a családtag elvesztésekor a saját szenvedésünkkel foglalkozunk, vagy valami ilyesmi. Nem omolhatott össze, mert ezzel Jézusnak okozott volna még több fájdalmat. Ott volt ez a nő, aki végignézi, hogy a szívének legkedvesebb végigszenvedi az utat, biztosan oda akart rohanni az összes pillanatban, hogy kitépje a keresztet a kezéből, hogy meggyógyítsa puszival a sebeket, megnyugtassa, mint egy kisgyereknél, hogy semmi baj, majd elmúlik, vitte volna a keresztet is, de nem bírta volna fizikailag. Ahogy Sillyénél van: Egy darabig egymás szemébe néztek... Ha Mária szemébe nézett volna, biztos nagyobb hálát látott volna, mert Jézus akkor már nem biztos, hogy teljesen érzékelte a terhe ideiglenes enyhülését. Kik álltak Mária mellett, akik visszatartották, hogy áttörjön a katonákon?
Úgy tűnik nem tudok a tömeggel sodródni. Mindig a szélén mentem, két állomás között is előre-hátra mentem, ide-oda csapódtam, nem igazán tudtam sokáig megmaradni senki mellett, kellett az az egy-két méter levegő körülöttem. És jó volt megtartani a ferenceseknél a keresztet és felnézni rá. Nem éreztem soknak, hogy négyen tartottunk, mintha a kereszt négy oldalát támasztottuk volna, a többiek hátulról támasztották. A kereszt ingott egy kicsit körbe, váltakozva helyeződött mindenkire egy kicsit több súly, mint a másik háromra, de ez a lényeg, hogy váltakozva, aztán a következő jött, vagyis könnyebb lett. Asszem az emberi kapcsolatok ezért is lettek kitalálva.
Az utolsó állomás idén is kimaradt, mint tavaly, ment a busz, de a feltámadásra még úgyis várni kell egy kicsit.

Most nem értem a DVD-felvevőt

Egyrészt hosszú a neve. Na mindegy. Szóval békésen vissza akartam nézni a tegnap felvett orvossorozatot, erre a fájlnévnél a megszokott dátum, időtartam helyett, vagy amit éjfélen átívelő rögzítés esetén szokott írni: R-Sz....884 helyett ez állt: Szerelmi.........868. A közelében nem volt ilyen műsor, szóval valószínűleg a DVD-felvevő szerelmes lett Dr. House-ba, vagy a szomszédos öreg videóba, amivel nemrég összedugtam, úgy látszik az erősítőjét már unja.
Ó és tegnap a keddi rapid mise után a sör iránti vágyam is kielégítődött, csak kívánni kellett.
Holnap keresztút, előre rettegek, tavaly is végigvánszorogtam, most meg későbbi az állomásunk, tovább ki kellene bírni ép ésszel, inkább ágyban maradnék, mert nem fog menni. Túlságosan nem ér, hogy ami jó, az nagyon durván össze tud törni, és össze fog. Meg én is. Most minden a szakadék szélén táncol, mintha piszkálna, hogy látod, ilyen is lehetne az életed, de nem kapod meg.
Már megint túl depresszív voltam, a hangulatingadozásom felerősödött. Türelmem pedig fogytán. Szóval dalrészlet:
Mindig azt mondják, hogy legyek jó,
De mért mindig csak én, csak én legyek a jó?

Most nem értem Istent

Ez nem kifakadás, hanem értetlenség. Persze nem szabad mindenhol jeleket látni, mert általában nincsenek, de Munkaügyi Központ nem kapcsolt, az e-mailem széttörve ment át nekik, az Internet lefagy, ha konkrét állásajánlatra kattintok a részletekért... Közben meg erre kell koncentrálnom, de ettől meg már nem küzdök szinte semmi másért, amit szeretnék. Már pár hónapja sodródom az eseményekkel, és kevésbé irányítok, ettől dalmódosítással: van az úgy, hogy lenni is jó, mondjuk csak lenni jó. Ja és prédikáció nyomán: Ki vagy te? - aha, de ki vagyok én?
Odaértem énekkarba - köszönhetően a gyorsított misének. Azért durva, hogy ilyet lehet kérni, akár paptól, akár zenésztársaktól. Bár nyilván eléggé megfélemlítem a fiúkat, Laci, amikor próbára élve külön szólt, hogy látom ugye, hogy pontos, Lóri, hogy szóljak, ha túl hangos, és nem figyel másokra, Peti, hogy igazam van a próba szükségességéről - remélem nem azért nem jött tegnap. :-) Korábban Istit is sértegettem, meg gyakorlatilag mindenkit. Pedig ki vagyok én, hogy én mondjam meg, mit tegyenek? Ja és tegnap dolgoztatnom kellett volna két kispapot, de viszonylag kedves hangulatban találtak, így megúszták egy óra ücsörgéssel.
Na most megyek ablakot pucolni a nagymamámhoz, aki most nincs otthon, ezért munka közben nem fog instruálni, hogy rosszul csinálom. Majd ha rájön.

1984

Hát most el akartam menni filmklubba, de végül túl depresszívnek ítéltem a filmet (ja, a születési évem), így maradt a milka Andival és változó társakkal. Mintha ez lenne a legnagyobb rendszer az életemben. Nyaralhatnék Svájcban egy hetet, de amíg nem tudom, hogy mi van, addig nem tudom, de jelentkezni a héten kell (sóhaj).
Ma iwiw, régi kedves ismerős bejelölt, a fényképe helyén a 2-3 hónapos kisfia, aki szép. És nem az enyém. Ez akkor is beborítja az embert, ha egyébként tudja, hogy ez így jó, mert nem neki lett szánva. Na mindegy, de ennek kapcsán eszembe jutottak azok a fiúk, akik engem szerettek, és nem fordítva, és hogy én is fájdalmat és szenvedést okoztam ezeknek az embereknek. De jó tudni, hogy voltak, és talán lesznek is. Persze lassan találkozhatna a kereslet a kínálattal.

Harag

Gyakorlok a jövő vasárnapi főbűnre, ami a filmben Brad Pitté volt. Önsajnáló. Mármint én. Nem szeretek ennyire lesüllyedni, de mintha mostanában levegő lennék. Úgy tűnik itt már tényleg nem kellek senkinek, még a nyári szabadtérizés se jött össze, mert a női szólamok túltelítődtek (kit érdekel, hogy eddig jó voltam, hogy esetleg a meghallgatáson néhány embert biztos vernék). Várost és életet kellene váltani. Kár. Már úgy megszoktam.

Megbuktam

Életemben egyszer kaptam egyest, közgazdaságtanból feleltem, vagyis nem feleltem. Ha jól számolom, másfél hét múlva lesz hét éve.
De most csúcsot döntöttem, egy pszichológiai teszten kaptam nem választ. Vagyis, hogy nem passzolok a cég arculatába, ezért egy évig ne is jelentkezzek, majd akkor újra kitölthetem, hátha átlagos leszek addigra. Már az első képnél éreztem, hogy nem a saját, hanem a helyes válaszokat kellene beírnom, de gondoltam csak kicsit enyhítek a véleményemen. A gond, hogy nem indokolják meg, hogy mi nem tetszik bennem. A még nagyobb gond, hogy jelentkeztem egy mentálhigiénés gyorstalpalóra és két hét múlva alkalmassági vizsga lesz, írószert vinni kell. Hátha végképp kiderül, hogy reménytelenül szélsőséges vagyok.

A narancs is gyümölcs

De akkor hogy nevezzem a Publish gomb színét?
Szóval a zavaros álmok megvannak, de csak azt szűröm le, hogy a WC-keresés mintájára valószínűleg akkor a legfáradtabb az ember, ha már az álmában is ágyat keres, hogy lefeküdhessen aludni, álmodni.
Az elmúlt napokban mintha régi eseményeket élnék újra, ha nem is szó szerint, de jellegében. És a rossz is jó lehet, ha nem lenne a jó miatt rögtön rossz is, mert hazugság.
Fárasztó a játék, és nem ér, mert élvezem. De ki akar folyton játékszer lenni?

Szedjünk ibolyááát...

...Hol van itt az ibolya?

Ez egy másik dal részlete, és tényleg csak néhányat gereblyéztem ki a földből, egyébként is vadon nőtt. De a túlzásaimhoz időnként akad partner.
Pszichoszomatikus vagyok. Úgy ánblokk cuzámenn én. Ma megint orrdugulva ébredtem, a pici izomfájdalmat legalább tudom hova tenni. Szóval az agyamnak nincs motivációja az öngyógyításra. Ezért még egy dalrészlet:

A testem is fáj, a lelkem is fáj,
jó lenne ha lenne egy kicsi szünet már!
Kösz szépen!
Ez nem is olyan jó!

Egy dal

Mert szeretem, s mert a refrént érzem mostanában, szóval van az úgy, hogy lenni sem jó...
Egyébként mért van az, hogy amikor már szinte jó, akkor a legrosszabb. Ja, mert szinte...

Dés László : Akarsz-e

Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.

Akarsz-e együtt ülni...

Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.

Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

Akarsz-e együtt ülni...

Van az úgy...

Lányregény

De előbb egy két nappal ezelőtti álom tömören:
WC-keresés (ez ugye általában a valós tünetek vetülete), mire találsz, valami mindig közbejön. Itt ki kellett tölteni egy többoldalas személyi kartont, majd ezután minden alkalommal egy kisebb WC-használati engedélyt. És ketten álltak előttem a sorban. Még jó hogy felébredtem.

Szóval újra Anne-t olvasok. Ez a második regényből van picit szerkesztve:

"A valóságban egy törött szív nem olyan borzalmas, mint a regényekben. Egy odvas fogra hasonlít. Időnként fáj, és néha álmatlan éjszakákat okoz, de két rossz időszak között az ember élvezi az életet, az álmokat, a visszhangot és a mogyorós süteményt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne...
Az élet nem hagyja, hogy elmerüljünk a nyomorúságban. Folyton azon töri magát, hogy jól érezzük magunkat... és ez sikerül is neki, még akkor is, ha mi elszántan igyekszünk boldogtalanok és romantikusak lenni."

Szóval hajrá élet!

One shot

Mintha mostanában nem én irányítanék még véletlenül sem, csak sodródok, és folyton feldühítem magam mindenen, szóval elérkeztem a nem érdekel szintre. Mert tényleg nem az én dolgom (lenne). Semmi.
Ma álmomban csodagyerek lábát gyógyítgattam. Nem emlékszem pontosan, de valami nagy horderejű és cselekményű cucc volt.
Tegnap álmomban szokás szerint megmentettem a világot, most a rossz emberektől, de sajnos rámlőttek. Volt rajtam golyóállómellény, de még azt is valahogy keresztüllyukasztotta. Volt kimeneti nyílás is, megnéztem. Szívtájéki, bár annyira jól voltam, hogy azt hittem váll felé ment, de a lyuk nem. Aztán reggel igazából felébredtem és fájt. Fizikailag. Lehet, hogy a ketyegő mégsem tökéletes.

Tűz

Hát csak lett még dobva egy hasáb a parázsra, bár vizes volt, mindenesetre nem sikerült kialudni. Maximum magamat a hétvégén. Nekem semmi extra, de lehet, hogy egyébként is gyakran elmegyek a semmibe, így egyszerűen nyugi volt, de a nyugi már nagyon kellett.
Azért vasárnapra még maradt egy álom:
Arckezelés, arcszépítés: tűzzel. Négy ember a négy lángon, csak óvatosan bánni az égetéssel, de akkor az egyik elszólja magát egy hétvégi programjáról, amiről nekem hazudott, és én a barátomnak gondoltam (nem ismertem a pácienseket igazából), igyekszem úgy tenni, mintha nem hallottam volna, de kizökkenek a ritmusból, és túl sokáig égetem mindet, elkezdek kapkodni, hogy helyrehozzam, végül másnap tényleg szép, friss arcbőrrel jelennek meg, de ez nem az a kicserélő javulás, amit a kezelés valójában hozna. Hmmm... Mintha a legjobban elégő ártatlannak Kaci feje lett volna.
Még mindig gyógyulóban és dekoncentráltan.

Tüsszögős

Asszem nem csak a testem, de a lelkem is elfáradt, már megint. Úgyhogy főnix ellobban már megint, a lelkigyakorlaton hátha kikaparja magát a hamu alól. Energiahiányom van, nincs, ami táplálja a főnix lángját, az álmokban megnyugvás van, de aludni sem lehet mindig. Hapci

Lila

Hát most csak a mindennapi életemmel kapcsolatos dolgokat álmodtam, például, hogy nem mentem el időben az antikváriumba, így a megrendelt képregényt visszaküldték, pedig szerintem még volt egy napom.
Most már tutira beteg vagyok, az egy hete tartó 6-fél 8 közti kelések megszűntek, háromnegyed 10-kor rúgtam ki magam az ágyból, ez egy 11 órás alvást jelent.
A lelkészséget meg biztos ami biztos felrobbantottam, mégis.
Kecskére káposztát, macskára egeret...

Come back!!!

Álom:
LT visszajött, majd kiderült, Paffy feloszlatta még kint, Zolit pedig kirúgta. És mindenki, az érintettek is mosolyogtak hozzá, ünnepség volt, én meg nem értettem, hogy mi ez a tudatmódosítás, de én is kezdtem érezni a hatását. Szóval remélem, hogy Paffy nem vált ott messze agymosó diktátorrá, és ennyire nem lettek pihentek.

Almacska

Na ja, álmodni most is szoktam, volt valami kihasználásos (engem), meg vezetős (én), de már nem igazán emlékszem.
Hát most igazán klublakó vagyok, és még hivatalos ügyként is tudom kezelni.
Úgy tűnik, végre sikerült elérnem, hogy megbetegedjek, vagyis a tavaszra le lesz ez a programpont is tudva, persze most nem igazán kellett volna. Pár napja fáj a torkom, ma már olyan lázasfélén fájtam (lázas úgysem szoktam lenni, csak fájni), és az egy hónapja tartó orrdugulásomról is egészen valószínű, hogy egy baloldali kicsi arcüreggyulladás.
Péntek reggeli mise Tamás betegsége miatt elmaradt, ülni egy ember jött, én meg 3 és fél órát aludtam akkor, tehát zombi voltam egész nap. Tamás ma is meg akart többször fulladni misén, néha kettőt lapozott a misekönyvben, a kevélységről szóló prédikációjától meg többen féregnek és gilisztának érezték magukat. Laci csütörtöki kijelentésétől eltérően szerencsére mégis megtisztelte a misét és az énekkart, úgyhogy ezt is túléltük valahogy. Zabálócsütörtökön pedig a forralt bor mellett néhány egyéb dolog is terítékre került, ki kell beszélni a dolgokat. És Borcsival pizzát ettünk! Pont mind a ketten egyszerre akartunk azt, és így csak azt kellett eldöntenünk valahogy, hogy melyik asztalhoz üljünk a kettő szabadból.
Szóval mostanában nem unatkozom, jövő héten lelkigyakorlat, lehet, hogy a csendes rész alatt próbálok majd felgyógyulni, mert addig nem nagyon fogok asszem ráérni.

Kovac

Igeeeen!
Kovac doktorral álmodtam! Sajnos depressziós volt és nem lehetett segíteni rajta. Meg kóruséneklésből való elkésés a templomban, medencébe való beleugrás mélyvízbe, csak attól féltem, hogy az ottlévő tömegből eltalálok valakit a becsapódáskor, de nem a víztől.
És az örök költői kérdés, amit tegnap is feltettem: Mit keresek én itt? (ja és Gabssy válaszolt konkrétat, de nagyon igaz volt a költőire is)

Mankának

Utál a blogod és nem enged kommentelni, szóval ide írok.
Az első megjegyzés nem ellened szólt, hanem egy vasárnapi piszkálódás folytatása, ami már akkor is folyt, amikor te még nem értél oda tegnap. Ha más ült volna ott, akkor is benyögöm, ahogy korábban is megtettem. Egyébként nem biztos, hogy jobb lett volna, ha az udvarolt hagyom lógva a levegőben, ezért inkább leütöttem a magas labdát.
Ma megint elfelejtettem az álmom.

A Sötét Főnix eljövetele

Mert a hajam kicsit sötétebb lett, mint szokott, és mint vártam. Úgyhogy itt egy kép, talán ideje kiengedni, a történetét jobb nem elmesélni, Interneten utána lehet nézni.

Ma éjszaka: elmaradt a tanítás (vissza a középiskolába ajhh), de az angolórákat megtartották. De én elfelejtettem tízre bemenni, ezután inkább könyvtárba mentem gyűrűkurás könyvekért. De elveszett a diákom és ott toporogtam a pult körül, de nem lett meg. És az olvasókban sorban volt több kávéautomata is. Aztán felriadtam és rájöttem, hogy már nincs szükségem diákra.

Tegnap: Éppen páran a hervadó lányságunkat sirattuk, aztán jött egy helyes, magas fiú, aki elhívott egy bálba, már ismertem korábbról, kicsit fiatalabb volt nálam, de ez nem látszott (a valóságban egy ismerősömre sem hasonlított), először elutasítottam, hogy nem kell nekem több bonyodalom, aztán mégis elmentem. Kiderült, hogy akkor műlába volt, egyébként tolószékes, így nem táncoltunk, emiatt szomorú voltam, hiszen az előző bálon sem táncoltam. De az asztaltársaság jó volt, nagyokat nevettünk, a fiú is tetszett, de nem tudtam, hogy vállalhatnám-e tiszta szívvel.

Tegnapelőtt: Egy kihalt sivatagos területen számítógépes játékokat lehetett játszani élő szereplőkkel. Először vicces volt, aztán gyerekek estek egy mély medencébe, ekkor átrohantam a határon és kettőt kimentettem. A hátamon egy nagyobb csimpaszkodott, a karomban egy picikét tartottam, aki folyamatosan és értelmesen beszélt. Aztán a kertben játék és táncmulatság volt. Párokba rendeződtünk, aztán mégis körtánc volt, majd hatalmas kavarodás, újabb körtánc, majd megint páros, csak az én táncpartnerem már más mellett állt, nekem meg nem jutott fiú, akkor odarohantam és kitéptem a kezéből, ami mulattatta mindkettőjüket, mert elég lett volna szólnom. Aztán hason feküdt mindenki a földön, de már untam, így odahívtam a macskát és simogattam. Persze még véletlenül sem volt ennyire egyszerű a dolog, de ezt nem igazán lehet leírni, csak filmen látszik.

Még álmodom

Még az álom közben is eszembe jut, hogy ezt most nagyon meg kell jegyezni, annyira eszement, és ide majd fel kell írni, hogy elképedjetek, de már napok óta csak ez marad meg belőle. Hogy tudatában vagyok az álomnak. Most éjszakából arra is emlékszem, hogy ismerősök voltak benne, sokan, de hogy kik?
Nem nagyon tudok kibékülni az új személyiségemmel (vagy régi visszatérővel), időnként be-beugrik egy-egy másik, amit ez könyörtelenül elküld, és akkor mérges vagyok rá, közben meg értem, hogy miért csinálja. Csak el ne szabaduljon teljesen.
"Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül..."

Már parázslik

De nem biztos, hogy kedves madár születik újjá.
Addig is rövid álmodásaim:
Volt egy zárás előtti lepusztult vidámpark, ahol az anyukám befizetett a horgászatra, de elég volt, ha bemondom a hal számát, adtak valamit, csak menjünk már el, és a kijáratnál már rács, sötét, félelmetes barlangszerű hely, de természetesnek tűnt, nem féltem.
Aztán a tegnapi: Menyasszonyi ruhában ülök egy luxusautóban, és azon jár az agyam, hogy kerültem ilyen helyzetbe. Az egész csak felpróbálni van rajtam, de már mindenki szervezi az esküvőt és a lakodalmat, holott nem hogy vőlegényem, de kedvesem sincs, valaki félreértette egy megjegyzésemet, és szinte a nap is ki van tűzve, nekem meg nincs kedvem megbántani őket, így sodródok az eseményekkel, már én is szervezek, és azon töröm a fejem, hogy honnan szerzek férjet addigra.
És sikerült a közelmúlt hatására új visszatérő rémálommal bővíteni a repertoárt: újra és újra át kell vennem a diplomát, de a meghívót sosem találom, hogy hol és mikor, bár a fél tízben biztos vagyok. És továbbra sincs kedvem hozzá, csak a család miatt kell. Szóval érettségizni már nem nagyon fogok álmomban, helyette van ez.

Halotti csend és dögszag

A főnix halála...

És a legrosszabb születésnap nyertese...

Én nem szeretem a Titanicot!

Egyszer hajó, másszor Leo, fúúú és amikor úgy érzem mintha repülnék...

Szóval a mai álom:

Leonardo DiCaprioval és River Phoenix-szel (főnix hm...) versenyeztem, úgy 14 év körül lehettek. Mindenkinek a saját színű teászacskókat kellett megkeresni az udvaron (nem rendes, Twinnings, fémes belsejű, évekkel ezelőtt Angliában vettünk ilyet). Én nyertem, pedig az enyém a zöld volt, ami elbújt a fűben, még hármat az övékéből is összeszedtem, mégsem kaptam meg a nyereményt. Senki nem ért rá ezzel foglalkozni. A suli régi kosárpályáján szabadtéri evészetet tartottak, falunap jellegűt, ismerősök hívtak, üljek oda, csak később láttam meg a családomat két asztallal arrébb, addigra mindenki látta, hogy az ellenoldalnál ülök, pedig nem is akartam.
És ami a legjobb, visszatérő elem volt, hogy igazából az iraki választásokat felügyeltük, Magyarországról vitték a bizottsági tagokat, mert mi már felesküdtünk itthon. Ugyebár itthon ez munka, így alkoholt nem szabad inni, ott viszont ez volt az ellátmány: cherry brandy, bor meg sör. És igazából nem is csináltunk semmit, csak lézengtünk.


Ma elmaradnak a dolgok. Eldöntöttem, hogy egy darabig szüneteltetem az énekkart, erre megbetegedett a karnagy, így egyébként is elmarad. A tanítvány felhívott, hogy ma nem tud jönni, a számítógép pedig ma nem hajlandó lemezt írni. És negyed kilenckor hallgatnom kellett volna a rádiót, de nem kaptam meg időben az sms-t (telefon egy szinttel lentebb volt), így fél kilenckor keltem. És még csak fél tíz van.

Töredék

Ma éjszaka tényleg annyira kuszát álmodtam, hogy csak egy részletre emlékszem. Egy bevásárlóközpontban kocsit tolva vásárolok az unokatesóimmal, akik kisebbek a mai állapotnál és sokkal rosszabbak. Minden hülyeséggel, aprósággal megrakom a kocsit, miközben azt nem veszem meg, amit akarok. Miközben a kicsiket fegyelmezem, mert szó szerint felfordítják a boltot, kirámolnak mindent gonoszkodásból, a kocsimról elfordítom a szemem és a sokadik visszapillantásnál teljesen üres, széthordták, ami benne volt, én pedig nem szólhatok semmit, hiszen még nem vásároltam meg. És szomorú voltam, akkor is, ha tudom, semmi szükségem nem volt azokra a dolgokra. Aztán másik szín, de arra már tényleg nem emlékszem.

Egyébként álomfejtés itt is van. Modernebb.

És egy vasárnapi hiábavaló horoszkópkeresés után szórakoztam egy kicsit.

Hogy a csillagok meghatározzák-e a jellemet, azt ellenőrizzétek rajtam:

"Kellemes a modora, művészi hajlamú, szellemi beállítottságú, éles szellemű, filozofikus gondolkodású, finom érzésű, meggyőző erejű, humánus, hűséges, szabad, nyitott, találékony, életmódjában független, különc, álmodozó, rajongó, barátságot ápoló...

Művészete eredeti és zseniális, a szabad tér, a határtalanság felel meg neki. Önálló és független, nem tűr kötelékeket és bilincseket. Szertelen és merész, és mert új utakon szeret járni, eredeti és különös is. Művészetében is szabad teret követel: a hagyományok, a fennálló és kiegyensúlyozott rend az ő számára csak nyűgöt jelentenek, amely a szárnyalást, a messzeségek felé néző előretörést gátolja. Az új többet jelent, hiszen tele van lehetőséggel, nem is sejtett tartalommal...

Korunk igazi nőtípusa: az emancipált, önmagát fel- és megszabadított asszony. Olykor tudatosan használja fel - céljai elérése érdekében - az erősebb nem képviselőit, hogy azután legyőzze őket. A rá jellemző bőkezűséggel osztogatott tanácsait többnyire érdemes megfogadni, mivel nagyon helytállóak. Tud szórakozni is, és inkább a férfiak, semmint a nők társasága vonzza. Ennek ellenére viszonylag későn megy férjhez. Hűséges házastárs, csak ritkán lép félre. Olykor ingerlékeny, kötekedő és költekező, általában azonban rokonszenves, szeretetreméltó, kellemes és hűséges társ."

Egyébként today is national jazz day.

Szóval valamilyen zenét kell hallgatni,

bár én most inkább ilyet hallgatok:

O Brother, where Art thou soundtrack

Közveszély!!!

Igen, én! De most tényleg. Manka azt mondta, hogy jó dolog a plüssállatok pszichiátriáján dolgozni. Erre én mit csináltam. Az összeset mélyebb depresszióba sodortam. Na de volt álomterápia, úgyhogy itt az én újabb adagom.

Ez még hét közepi, és nem annyira ismeretlen:

Repülő bogártaxin utazni kötélbe kapaszkodva, üldözve az anyukámat, aki lehagyott, miközben a sofőrnél egy élő kopasz csirke van. A lemaradás oka: le kellett szállni egy csomó kopasz élő csirkével fényképezkedni. Aztán volt még homokkő szobrokból álló kiállítás egy barlangban. Majd egy nagy társaság, akik látszólag befogadtak, később mégis kiutáltak, így én messziről egy padról néztem, ahogy mindenféle állat megtámadja a telepet és az embereket, majd lecsapott egy sas, felkapott egy tálcát, odaült mellém és megkínált a tepsiben lévő túrós burekból.

Na és a tegnapi:

Óceánon átkelő megahajóútra indultam többezres utaslétszámmal. Hatalmas kabinok, amelyek a tengerszint alatt voltak, ablakokkal. A mentőfelszerelés szobánként (3 fő) egy darab spec. búvárszemüveg volt, amivel valahogy egy ideig lélegezni is lehet, na ezt rögtön a nyakamba akasztottam biztos ami biztos. Egyszer elkezdtek kizavarni minket, mert süllyed a hajó, ezért mindenkit a felső szinten szállásolnak el. Ez egy nagy hodály volt rengeteg kabinos vécével, egy kabinba négy embert szántak. Akivel egy helyre kerültem, nem idegen volt, de ez volt a legjobb amit elmondhattam róla. Na itt volt még egy szemüveg. Később kiderült, hogy valaki elkezdte kinyitogatni az ablakokat, ezért folyt be a víz, ezért kezdtünk süllyedni. Hirtelen a parton egy faluban találtam magam, összeszedtem még néhány dolgot, aztán a porban visszagyalogoltam a kikötőbe és visszaszálltam. A hajó kihajózott a nyílt vízre a zsúfolt fedélzettel és a vízzel tele lévő hajótesttel. Azon kezdtem gondolkozni, hogy miért szálltam vissza egy eleve süllyedő hajóra, hogy ez mennyire hülyeség, mégis tudtam, hogy ennél jobban már nem süllyed tovább, és a tömeg és a kényelmetlenség ellenére csak elérjük a túlpartot. A búvárszemüveg pedig még mindig nálam van. Nem tudom, hogy átértünk-e.

Na tessék álomfejtők.

Tegnap nagy öröm ért, a Milkában adnak 3 dl forralt bort, eddig a többi helyen mindig azzal indokolták, hogy nincs akkora bögréjük. Most elég lett volna 2 dl is, de úgy megörültem a lehetőségnek, hogy azonnal éltem vele.

Csoooooooooooookiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Bizonyára hiányzik valami az életemből, ha mostanában a legnagyobb érzelmi reakciót egy (2,3,4,5,...) kocka tejszínes rumos Milka (...stb.) váltja ki belőlem.
Olyan voltam tegnap (tegnapelőtt...stb) mint egy rossz kisgyerek. Na és ökumené: "mondjuk el közös imánkat:" ... hiszem az egyetemes (környékünkön katolikus) Anyaszentegyházat. Utána röhögés, még jó, hogy eldugott helyen voltunk. Bár Laci utána kifejtette, hogy a kettő ugyanazt jelenti, csak ezt nem tudják. Aztán az orgona hátulját tapogattam a basszus rezgéseit keresve. Jó volt. Meg jó volt nem egyedül menni a buszra, mert hosszú az út, két fess fiatalember (Lóri, Laci) társaságában mégis kellemesebb. :-) Az meg vicces dolog, hogy az ember röhög, közben majd felvágná az ereit, de ezt csak sejti, mert elfelejtett fájni. Mert néha mintha világítana, pedig csak felkapcsolva hagyta a villanyt, bár a szobából már kiment. Végülis kit érdekel.

Labda

Na nézzük, el tudom-e kapni ezt a labdát, voltam ennél ügyesebb is. Továbbdobni úgysem tudom.

5 dolog, amit nem igazán tudnak rólam:

1. Egyévesen folyékonyan beszéltem, de járni csak 1 év 3 hónaposan kezdtem, bár volt egy próbálkozásom egy hónappal korábban, április 1-jén, de elestem, úgyhogy jegeltem a problémát.

2. Két és fél évesen mentem óvodába, természetesen szobatiszta voltam, de egyszer történt egy nagyobb baleset. Ez talán a legkorábbi igazi emlékem. Nem véletlen volt, egyszerűen nem akartam megszakítani a kisautózást a szőke, kék szemű kisfiúval a WC miatt, megtört volna a varázs. Persze nem lehetett sokáig titkolni a bajt.

3. Általános iskolában utáltam a lányos játékokat (gumizás, ugrálókötelezés, babázás), és a lányok ki is közösítettek több okból. Harmadikban a fiúkhoz csapódtam, bár éppen két tábor volt, engem az általatok Balunak ismert vezetőjű csapat fogadott be. Egyszer a tanítónéni észrevette, osztályfőnöki órát tartott a helyzetről, ezután kötelező volt a lányokkal játszanom, mire visszaoldaloghattam volna a helyemre fölsősök lettünk, amikor már megszólták érte az embert (fiúzik), így a két világ között rekedtem.

4. Középiskolában is utáltak, a kis kitűnő, versenyző, fontoskodó, tanároknak nyalizó (csak mert nem hittem, hogy mindegyik a vesztünkre tör), majd osztálytitkár is. A posztot gyakorlatilag puccsal szereztem meg, egyszerűen átvettem a "hatalmat", mert tetszett egy másik osztálynak az osztálytitkára, kapcsolatba akartam vele kerülni, bár ezzel szinte azonnal elmúlt a dolog. Ezzel a címmel később a suli "fiúszépségverseny" zsűrijébe, ahol telenyomtam pluszpontokkal az egyik jelöltet, így a negyedik lett.

5. Szoktam viccelődni a megérzéseimmel, meg a boszorkánysággal, de ezt az esetet azért nem tudják rólam, mert én is elfelejtettem, apukám mondta egy-két hete valami kapcsán, hogy kiskoromban mindig tudtam, hogy mikor ér haza. Én meg azt hittem, hogy csak 12 éves korom óta csinálom ezt. Persze ahhoz is nyolc év kellett, hogy az akkori "félbarátom" elmondja, mennyire megrémisztettem ezekkel a dolgaimmal.

Ja és a környező blogokat olvasva kérlek titeket lányok, hogy ne utáljátok ennyire a fiúkat, vagy legalább ne általánosítsatok! A lányok sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni, és a fiúknak is vannak érzéseik! És ők nem mindig tudják, ha minket megbántanak. Nem csak a fenti eset volt, hogy a fiúk jobban elfogadtak! Hát ja, a szerelem más dolog, és nem az észt akarom osztani, ilyenkor ki kell dühöngeni magunkat, csak térjünk egyszer vissza az általános iskolás szintről.

Minden 6 Ó

A szél akkor jó szabadban, ha átfúj rajtad, kifújja belőled a rosszat, vagy ha nem vagy egyedül, így közösségi élménnyé válhat.

Ja, a cím. A tegnap végén azt mondtam Melittának, hogy úgy könnyű azt mondani, hogy legyen meg a te akaratod, ha az jónak néz ki. Ezt a filmet talán sokan lenézik, de az látszik belőle, hogy hova kell eljutnunk, hogy kimondjuk.

Na ezzel csak azt akarom mondani, hogy a tegnap nem a tervek szerint alakult, de ez így volt jó.

Talán nem baj, hogy kénytelen leszek normálisan átvenni a diplomámat, nem adják csak úgy ide előtte, jó volt hogy elmentem énekkarba, mert a héten ez volt az első éneklés, amikor azt mondhattam, hogy tulajdonképpen én szeretek énekelni, mert jó, és már egész héten vágytam a csípős-savanyú levesre, a klubban pedig Andi és Gabssy volt, akikkel ezt sikerült végrehajtani. Persze közben telefon egy interjúról, amit ki akartam kerülni, de valamiért biztos jó, hogy én csinálom, a képre meg rossz keretet raktak, ezért hétfőn megyünk érte, és így nem nekem kell vigyázni arra, hogy el ne törjem. Megtaláltam a szilveszter óta bujkáló doboztetőt is. Jött Melitta és a tervezett forralt borozás helyszínivé vált, amihez Andi is csatlakozott, és Zolinak is jutott belőle, bár megint sikerült cukorszirupot csinálnom forralt bor helyett egy hirtelen zuttyantás következtében. Aztán ungame2, bár én először nem akartam, de végül ez is jól sült el. Egyáltalán nem bánom, hogy nem mentünk át táncolni.

És kávé, kávé, kávé vödörrel, de tényleg, 40 db-os kiszerelésben volt, ma reggel vettem észre, hogy a zacskó felső részén egy sas száll (ilyen). Úgyhogy ha kávét iszok, elszállok, mint a sasok.

Csip-csirip. (A sörről beszélnek a tévében.)

London, viharos szél...

...de a frizura még mindig tart.

Hát bent a szobában könnyű. Lehet, hogy mindenkit ez foglalkoztat, de a szél és a TO e-mailje meggyőzött, hogy nem kell nekem ma délelőtt a városba menni. Pedig már rákészültem. Szóval tetőtérben, egy csapdosós fenyőfa mellett lehet figyelni a viharra, aludni úgysem hagy. Minden kicsi résen befúj a tető alatt, ijesztgetni próbál, a lámpák villognak, még a TV készenléti jelzője is pislákol a sötétben, de én kemény vagyok és a fülemre húzom a takarót.

Azért nem múlt el nyom nélkül, meg a Jurassic Park sem, pedig már jónéhány napja volt a TV-ben. Azt álmodtam, hogy dínó bemutatóra készültünk, a szervezők közt volt Juli, Julcsi, Dóri is, ő gondozta a T-Rex-et, ami személyiségmódosuláson ment keresztül, ezért nagyra nőtt cicaként viselkedett. Julival elindultunk a helyszínre a Kálvárián és szembefutott velünk egy csomó ember, hogy támad a T-Rex. A körútról tényleg hirtelen befordult és ordított, meg csattogtatta a fogait. Mi is bemenekültünk egy üzletbe, a sarokba kuporodva mozdulatlanul imádkoztunk, hogy ne vegyen észre (mert ugye a mozgásra figyel), egyszercsak jött Julcsi és közölte, hogy ez csak az új mozgó hologrammos eszköz volt, ki akarták próbálni, hogy jól működik-e. Jól működött. Mire elindultam a bemutatóra, rájöttem, hogy késő van, de az órám mindig mást mutatott, nekem meg találkoznom kell Melittával (mondom, hogy mindent összevontam). Úgy elkéstem, hogy csak a maradék kaja jutott, szerencsére a vendéglősök otthagyták, pedig a szervezők el akarták velük vitetni (egy másik tegnapi történet). Sötét lett, én meg végképp elkéstem. Megjegyzem, nem semmi panelok között a játszótér mellett szabadtéri elegáns vacsorát csapni. Igen, jövő szombaton bál lesz itthon.

Csirip születéséről

Csirip nem madárnak indult.

Egy kórustábori nap végén némi jóhangulat és bor hatására kicsit tovább fennmaradtunk öten. Ekkor az egyik basszus így szólt: "Tudjátok, hogy csak a fiú tücsök mondja, hogy CSIRIP?"

Ezzel cikiztük (csikiztük?) végig, mégis rajtam maradt egy tenor által a név. Talán mert Iszlai Zoltán karcolatkötetében a lányát hívják Csiripnek?

Szóval a tücsökből dalosmadár lett. A főnix meg most kezd el kibújni újra a hamu alól, már kisebb lángnyelvek vannak a szárnyán, csak nem látszik.

Első jelentés

Na ki gondolta úgy, hogy magamutogató módon megosztja gondolatait mással? Ez kíváncsiság magam felé is, már annyiszor próbáltam naplót írni, de mindig belebuktam. Ez akár sikerülhet is, bár addig jó, amíg nincs laptopom, hogy magammal cipeljem mindenhova.