Ez nem kifakadás, hanem értetlenség. Persze nem szabad mindenhol jeleket látni, mert általában nincsenek, de Munkaügyi Központ nem kapcsolt, az e-mailem széttörve ment át nekik, az Internet lefagy, ha konkrét állásajánlatra kattintok a részletekért... Közben meg erre kell koncentrálnom, de ettől meg már nem küzdök szinte semmi másért, amit szeretnék. Már pár hónapja sodródom az eseményekkel, és kevésbé irányítok, ettől dalmódosítással: van az úgy, hogy lenni is jó, mondjuk csak lenni jó. Ja és prédikáció nyomán: Ki vagy te? - aha, de ki vagyok én?
Odaértem énekkarba - köszönhetően a gyorsított misének. Azért durva, hogy ilyet lehet kérni, akár paptól, akár zenésztársaktól. Bár nyilván eléggé megfélemlítem a fiúkat, Laci, amikor próbára élve külön szólt, hogy látom ugye, hogy pontos, Lóri, hogy szóljak, ha túl hangos, és nem figyel másokra, Peti, hogy igazam van a próba szükségességéről - remélem nem azért nem jött tegnap. :-) Korábban Istit is sértegettem, meg gyakorlatilag mindenkit. Pedig ki vagyok én, hogy én mondjam meg, mit tegyenek? Ja és tegnap dolgoztatnom kellett volna két kispapot, de viszonylag kedves hangulatban találtak, így megúszták egy óra ücsörgéssel.
Na most megyek ablakot pucolni a nagymamámhoz, aki most nincs otthon, ezért munka közben nem fog instruálni, hogy rosszul csinálom. Majd ha rájön.
2 comments:
kevesen mernek szólni az embereknek, hogy mi a baj. pedig ez volna a normális, hogy megbeszéljük.. mondja a legtöbbször gyáva kukac
Na jó, de ott a szálka-gerenda kérdés, vele a tegnapi használhatatlan hangom a megcsuklással, rekedéssel stb.
Lehet, hogy neked még számít, hogy mit gondolnak rólad az emberek, és ezt ne negatívnak vedd.
Post a Comment