Mintha mostanában nem én irányítanék még véletlenül sem, csak sodródok, és folyton feldühítem magam mindenen, szóval elérkeztem a nem érdekel szintre. Mert tényleg nem az én dolgom (lenne). Semmi.
Ma álmomban csodagyerek lábát gyógyítgattam. Nem emlékszem pontosan, de valami nagy horderejű és cselekményű cucc volt.
Tegnap álmomban szokás szerint megmentettem a világot, most a rossz emberektől, de sajnos rámlőttek. Volt rajtam golyóállómellény, de még azt is valahogy keresztüllyukasztotta. Volt kimeneti nyílás is, megnéztem. Szívtájéki, bár annyira jól voltam, hogy azt hittem váll felé ment, de a lyuk nem. Aztán reggel igazából felébredtem és fájt. Fizikailag. Lehet, hogy a ketyegő mégsem tökéletes.
No comments:
Post a Comment