Sunday, September 30, 2007

Hej regö rejtem

Szóval ott fent valahogy mindig tudják, hogy jó. Akkor is, ha rossz, valahogy valamiért jó.
Félholtan, erdei nimfaként, másvilágban, és mégis mindent előre tudva és látva, és röhögve a szituáción, mégis játszva, mert játszani jó, és mégis...
Ááá, azért jó lett volna énekhang, kár, hogy a zenészvénájúak nagyrésze le volt amortizálva. De táncolni is jóóóóóóó. Meg a tűz az mindig, akkor is rövid ivel. És próbál nem gondolni másik dimenzióba, ahol másokkal másképp történnek dolgok, és mégis...
De most okos, és nem ázik két napig Domestosban, úgyhogy ujjak maradnak, kar és hát meghal. És jó látni embereket, akik fiatalok, és kezelik a kicsiket, és szeretettel foglalkoznak velük meg minden, mert ez olyan anyás-apás dolog. Nekem az információ és itatás is elég jó, meg ráismerni a másik egyfajtaságára meg barátságos másfajtaságára is jó. Igazából még a darazsak is jók, mert hőst csinálnak. Andi rágcsálóirtóvá vált, így macskaságra sem volt szükség, és hogy válik az én szobám "lány" szobává, és mégis az enyém meg az ágy is, úgy tűnik tényleg mindent asszimilálok. És fura rájönni, hogy az elmúlt fél év változása tartós, mert fura, ha reggel megszagolnak, hogy ágy(értsd: egér)szagod van-e neked is, és már nem ütöd le, hogy három méternél bárki ember fia közelebb jön, és mégis...
De észrevenni pillanatokat embereknél, hogy miért szerethet bele valaki (tökmindegy fiú vagy lány az illető), valami furcsa bizonyosság, hogy hát akkor mégis...
És kinyitom Márait, és olyat ír, hogy eljön az idő, hogy a várakozást a cselekedet váltja fel, és mégis...
De nem akartam dalszövegelni, és mégis...

Saturday, September 22, 2007

Öngyilkos csirkeszárnyak: Dalával a medvéket is elbűvölte volna...

1. Gacsos lábú csillagokon harmadrangú vágy
Baby, bőröd illata végzetes hulladékágy
El akarom felejteni, szenvedély gyötör
Halálos kielégülés, csőnadrágos csömör

2. Soha többé szerelem, a nap egy villanás
Kóros remény fenyeget, könnyes találkozás
Hold és Vénusz társalognak örökké, s ez fáj
Vérmohóság megsemmisül, vár a félhomály

Refrén:
Hiányzol hörcsög fenevad, szeretlek, így jó
Őserdőcsók, csokikulcslyuk, sör és civilizáció


(Alkotta a kollektív tudattalan 2007. szeptember 21-22 éjszaka, én csak mint halovány része lejegyeztem. Az ihletért külön köszönet illeti Gáspár Laci dalszövegíróját, aki random szavak kalapba dobására késztetett minket. Nyálasat akartunk írni, de végül lett benne valami mély.)

Wednesday, September 12, 2007

Haiku?

Tőled kaptam elég erőt
ahhoz, hogy
el akarj engedni.