Hej regö rejtem

Szóval ott fent valahogy mindig tudják, hogy jó. Akkor is, ha rossz, valahogy valamiért jó.
Félholtan, erdei nimfaként, másvilágban, és mégis mindent előre tudva és látva, és röhögve a szituáción, mégis játszva, mert játszani jó, és mégis...
Ááá, azért jó lett volna énekhang, kár, hogy a zenészvénájúak nagyrésze le volt amortizálva. De táncolni is jóóóóóóó. Meg a tűz az mindig, akkor is rövid ivel. És próbál nem gondolni másik dimenzióba, ahol másokkal másképp történnek dolgok, és mégis...
De most okos, és nem ázik két napig Domestosban, úgyhogy ujjak maradnak, kar és hát meghal. És jó látni embereket, akik fiatalok, és kezelik a kicsiket, és szeretettel foglalkoznak velük meg minden, mert ez olyan anyás-apás dolog. Nekem az információ és itatás is elég jó, meg ráismerni a másik egyfajtaságára meg barátságos másfajtaságára is jó. Igazából még a darazsak is jók, mert hőst csinálnak. Andi rágcsálóirtóvá vált, így macskaságra sem volt szükség, és hogy válik az én szobám "lány" szobává, és mégis az enyém meg az ágy is, úgy tűnik tényleg mindent asszimilálok. És fura rájönni, hogy az elmúlt fél év változása tartós, mert fura, ha reggel megszagolnak, hogy ágy(értsd: egér)szagod van-e neked is, és már nem ütöd le, hogy három méternél bárki ember fia közelebb jön, és mégis...
De észrevenni pillanatokat embereknél, hogy miért szerethet bele valaki (tökmindegy fiú vagy lány az illető), valami furcsa bizonyosság, hogy hát akkor mégis...
És kinyitom Márait, és olyat ír, hogy eljön az idő, hogy a várakozást a cselekedet váltja fel, és mégis...
De nem akartam dalszövegelni, és mégis...