Beköltöztünk

Majd gyertek csodálni...

Hó

Nem tudom, miért van hatással rám ennyire az időjárás, de amióta leesett a hó, egyszerűen mindent elfelejtek, álmos vagyok, zizzent, stb.
Az elfelejtés már olyan mértékű, hogy teszek két lépést és már nem tudom, miért indultam.
Közben beteg, és mintha a boszorkányság lassan visszatérne: baljós előérzet meg gondolatolvasás, ilyesmi.
És már költöznék, de nagyon, csak ilyen nagyszabásúan még nem csináltam, és lassan rájövök, hogy csak kell dobozolnom, annyi cuccom van bent. Már van helyettem lakó is.
Meg a szilveszter kapcsán rájöttem, hogy bár berzenkedem minden szabálytól, mégis szeretném tudni, hogy mikor mit csinálunk, mit eszünk, iszunk, ki jön és mikor, és legszívesebben nekiállnék vásárolni, amit én gondolok, de ezt nem tehetem, hiszen nem nálunk lesz.
Meg igyekszem nem felvenni a családom "keress új kapcsolatot minél hamarabb" jelzéseit, miközben egy vígjáték-sorozatban látom az előzőt, és nem akarok visszabújni a régi páncélomba, és jólesik "fiús estét" csapni, mert Könyvbagolyra hivatkozva az én lelkem sem fiú sem lány, de már legalább lány is.
Az emberi kapcsolatok mégis bonyolultak és egyediek és ezt igazából nem is bánom.

Szent Imre Disco

Ja, a báli ruha csak színjátéknak tűnt, és hajnali fél egy-egy körül Lucával ordítottuk, hogy "Napfény járja át a szívem újra" tisztára a felsőtagozatos iskolabuli hangulata volt, de addigra már elég morbidnak éreztem az estét még fájdalomcsillapító + borral együtt is (vagy éppen azért is).
Na meg hát...

Fújtató a parázsra

Forgalmi: van (elsősegély még hiánycikk)
Új albérlet januártól: van (katolikus, lelkes, égküldötte, mint a forgalmit)
Költöztetési felajánlás: van (éljen Dani)
Piros kalap: van (önjutalmazás)
Az azért nem semmi, ha a tudtommal nem vallásos autóoktató azzal bocsát utamra, hogy ne veszítsem el a hitem, mert ott fenn nagyon velem vannak.
(Vele nem, mert a vizsgán eltörtem a slusszkulcsát, ami csak az abban lévő elektronikával együtt indítja az autót, nekem anélkül is, bár korábban az alvázát is amortizáltam, úgyhogy talán mégis. Szó szerint mély nyomot hagytam.)

Néhány további dolog: nincs (de eszembe jutott egy karácsonyi film, ahol a kislánynak háromból két kívánsága teljesült, és a végén azt mondta, hogy tudom, a harmadikra még várni kell, szóval valami ilyesmi).

Betegen itthon

Graphoman oldalan talaltam

Take the Quiz here!

Az elso

marmint idegenvezetesbol.
Imi szabadsagon, nekem meg beesik egy csoport, hogy valakinek kuldtek e-mailt, valaszoltak is, hogy rendben az ingyen idegenvezetes (a kerdesekbol kiderult, hogy a plebanianak irtak a puspokseg helyett), csak mi nem tudtunk rola.
De csak rovid legyen, mert testi es szellemi fogyatekosak joreszt, kiserokkel. Mindenesetre attol nem kellett tartanom, hogy megszolnak, de a betanulas alatt levo szoveget nem nyomhattam le, igy ugy ereztem, hogy idegen nyelven beszelek, annyira meg kellett valogatnom a szavaimat es a temakat, hogy valamit ok is ertsenek es a kiseroknek is jusson informacio, de ugy tunik sikerult, nagyon kedvesek voltak, meg kerdeztek is. Az egyik kiseronek mindig volt valami kerdese meg utana is, egy fiu vagy otszor elkoszont, egy masiknak nem teljesen temaba illo kerdesei voltak, de orult, hogy valaszoltam valamennyire, egy harmadik meg elmeselte, hogy mar volt itt es mennyire tetszik neki es a csaladja is katolikus hivo es szoktak templomba is menni, meg bemutatta a mennyasszonyat is, aki szinten serult volt, de latszott kozottuk a hatarozott kotelek.
Aztan ebed utan meg folrohantam egy felig nemet bandaval a toronyba, addig Szilvi vigyazott a templomra. A Fulest meg tul gyorsan fejtem, keresnem kell egy Logikahoz hasonlo rejtvenyujsagot.

A 99. bejegyzes

Ja hat en nem a szazadikat unneplem.
Mindenesetre a szamon tegnap kijott, hogy szep az elet, talan masodszor 25 evem alatt (gondoltam tobbszor is, csak nem juttattam masok tudomasara). De tenyleg, nyugis munka, kedves munkatarsak, ehen nem halok, a kell egy szabadnapra ok a valasz (bar ket het mulva tulorazni kell az okumenikus tokes laszlos istentisztelet miatt, amire egyebkent is kivancsi voltam, bar aznapra kb. az 5. kvazi mise lesz a karolinas veni sancte miatt), az idegenvezetest megint megusztam, bar egyedul voltam ma es csak jotekonysagi lett volna a karitaszosoknak, de mar nem volt idejuk - csaladdal egyre tobbet beszelek amiota nem lakok otthon es ingyentelefon van, meg arra is van esely, hogy egyszer az eletben jogsim lesz, de azert jobb lenne a futesszezon elott, hogy ne otthonrol kelljen kajat kernem, aztan voltam Anna-furdoben is eletemben eloszor wellness cilibucsuztatni (ertsd: megjelentem Szegeden furdoruhaban nem tanora kereteben, aminel felszaporodott kiloim miatt mar a furdoruha merete is kerdeses volt - a boldogsagos elet hatulutoje), szoval jo idozites, hogy probalok unatkozni es szornyen egyedul erezni magam, erre a baratok nem hagynak. A heten meg tuszkent tartom fogva Ferko laptopjat, igy megint kihuzom valahogy, ha mar a csaladom szokas szerint nyaral.
Na igen, informatikusommal valo mindenfele elet is egyre kielegitobbnek bizonyul, ezuton is kifejezem halam, hogy tabort megszakitva kepes volt tobbszaz kilometert odavisszautazni a kereszttesom eskuvojere (enekeltem egyet rajta meglepinek), es velem is plusz idot tolteni, csodaljatok, a csaladom is azt teszi.
Szoval ket eskuvon tulvagyunk es a tendencia javulast mutat, amit remelhetoleg az egy honap mulva bekovetkezo is folytat, bar ott lanybucsu nem varhato (amit most hirtelen nem banok).
Es ez a kep kerult az udvozlokartyankra (edibedi hangulatban voltam):

Lánybúcsú 2

Hát igen, ez egy kicsit más volt mint az előző csak játszunk, mászkálunk az utcán, az alkohol meg egy megvetendő dolog buli.
Megtanultam teleportálni, bár csak egy egészen rövid szakaszon (az utcánk felétől a szobámig), de nem vágyom újra, mert mint tudjuk az ilyen térugrások komoly hatással vannak az ember szervezetére, harmadnap éreztem magam másnaposan, másnap este már sikerült egy túró rudit meg egy kocka csokit megennem. A függőleges pedig egy utálatos testhelyzet volt, hiába örültem Ferkó telefonjának, ha csak remélni tudtam, hogy időben lerakom és elérek a WC-ig (sikerült).
Egyébként jó volt, csak házon belül égettük a menyasszonyt, kevés kérdés és feladat, ha jó, ajándék, ha rossz, ivás, ehhez a kilencvenes évek zenéje, amíg valaki hozzá nem nyúlt a géphez, és aztán már nem kommunikált velem, újraindítani meg nem volt kedvem meg agyam, így leléptem, hogy ne ott aludjak el.
Kb. 10 éve megfogadtuk a menyasszonnyal, hogy az esküvője előtt még barbizunk egyet, ennek emlékére vittem neki egy utánzatot, nagy sikerrel, mert neki is eszébe jutott, és majdnem le is hozta őket a padlásról.
És egy jó tanács:
Gyerekek, ne igyatok tequilát pezsgővel (meg előtte pálinkát)!
(Közben Pali munkatársunk felmondott, az utódlásáról a munkáltatói jogok gyakorlója Paffynál akart érdeklődni, úgyhogy valamit csak jól csináltunk.)

Ferkonak nem teccik...

hogy jatszottam a blog szinevel. Igazabol nekem se.
Van, hogy majdnem minden jo. Az peldaul nem jo, hogy Imi megint derekba tort, igy a szalonnasutes csokkentett uzemmodban attevodott Andiekhoz, igy mentodott egy kicsit a nap, de most nagy ima Imiert, meg a dolgozasert.
Jo neha sodrodni, es elfogadni a tortenest. Igy sikerult peldaul egy nap lebuszozni a Szeged Baja Sukosd Baja Szeged tavot koszonhetoen a bloggertezsvereknek is.
Alberlet meg ugy tunik marad max. szobavaltassal, agyak vs. nagymatrac. Eskuvok orrbaszajba.

Billentzuyet

Syoval ey tortenik, amikor hossyu ido utan ay ember gzorsan sokat akar ujra magzar billentzuyeten gepelni.

Aki nem tanul a hibáiból...

vagyis én.
Ma óvodásvigyázós vadasparktúra után még elmentem egy órát vezetni. Szerencsére az oktatónak is vannak a pedálokból. És közben még egy PéterPál köröm is volt, és végig úgy éreztem, hogy a falnak beszélek és röhögnek magukban. És hazajőve is csak a munkahelyi naptárat vittem be a telefonomba. Pedig egészen máshol kellene lennem és mással kéne foglalkoznom, és még most is csak írok.
Hja, még az autóoktatóm is azt mondta, hogy "te egyszerűen olyan ember vagy, aki nem tud élni, ha nem szakítja ketté magát, az emberek meg nem figyelnek egymásra, hogy szóljanak, hogy nem kéne".
De a fentiekből is látszik, nekem mégis szólnak. Csak most fáradt vagyok és fáj mindenem.
És mégis jó...

Nyár van, nyár...

...röpke lepke stb.
a nyári ruháim meg otthon, ezért úgy döntöttem, hogy itthon hálóingben flangálok. Közben kölcsönhatásba kerültem Manka rendrakásával, csak én még a papírdobozokat is nehezen dobom ki - ágyneműtartó. Matrac vissza a fiúkhoz, íróasztal és cipősszekrény a helyén, most hely van, a rend és a bútor még várat magára.
A Radnóti-est a végére sikeresen bedepressziósított, meg a sötét és hideg a Dómban és hogy némi kavar van még a fejemben hogy általában a hét melyik napján tartok a munka miatt. És ennyi. Kis rosszkedv, elmúlik.
Mert közben kiküldték a hivatalos orvosi jelentést, hogy szervileg semmi bajom, keressek fel pszichiátert (ahogy lassan három hónapja javasolta, csak most ugye nem mentem vissza személyesen, csak leadtam a friss leletet), én meg szemberöhögtem a papírt, bár akkor komolyan elgondolkodtam rajta.
"Tényleg jól vagyok, megemeltek az angyalok."

Új jelentés

Rutinvizsga is van :-)

Helyzetjelentés

Munka Dómban: van
Rutinvizsga: nincs

Cetli a Pilinszky-kötetben

Szedjük össze?
Én fogom a lábát,
te hozod a kezét.
A többi ittmarad...

/Ferkó szájából, csütörtök éjszaka számolatlan tequila után hazaindulva/

Álmomban meghaltam...

... és nem a meghaltam és felébredtem módon. Valójában ezzel kezdődött. Szellemként mászkáltam, majd rájöttem, hogy bár senki sem lát, a szüleim hallják, hogy mit mondok, és némelyik tárgyat is tudom mozgatni. Szóval kopogtató szellem lettem. Annyira nem voltak elkeseredve, normálisan beszélgettünk. Nem értettem, hogy miért nem megyek tovább, folyton érdeklődtem, hogy mondják meg, hogy haltam meg, de valamiért nem beszéltek róla. Következő héten még szüli-, névnapi ünnepségre voltam hivatalos, így az érintettek ajándékát igyekeztem összekészíteni és összekészíttetni, mert hát mégis...
Jártam többfelé, például a temetésemen, illetve búcsúztatón, mert a testem nem volt ott, és az egész az utcánk és a Nagyiék utcájának metszéspontjában történt, néhányakat fel is ismertem (konkrétan Julira emlékszem), persze ők sem láttak.
Már kezdtem unni ezt az egészet, lassan nem tudtam tárgyakat mozgatni, kezdtem örülni, hogy akkor lassan eltűnök ebből a világból, bár sajnáltam, hogy végképp búcsúzok. Aztán valaki beszélt hozzám és rám nézett, de kiderült, hogy nem lát és nem hall, csak a szüleimtől hallotta, hogy ott vagyok, így rajtuk keresztül kommunikált velem.
Majd valami történt, és én megint éltem, volt testem, láttak, hallottak. Kezdtem visszaszerezni a cuccaimat és megkeresni az ismerősöket és valahogy megmagyarázni, hogy tényleg meghaltam pár napra, de most megint élek, és nem változott semmi, na ez nem ment könnyen, és erre ébredtem fel...
Valamint valóságosan másnapos Keresztút, ahol elértem a Feltámadásig és csak a lábam fájt és csak elfáradtam, és nem bolyongtam egyedül a tömegben... (többé nem iszom ennyi tequilát)

Requiem föntről

Mostanában többet aggodalmaskodok, és ebben nyilván hárítás is van, hogy ne foglalkozzak a munkahely hiányával, és beleragadhassak abba az életbe, ahol most jól érzem magam.
A másik egy istenhiány érzés, hogy nehezen fordulok be vagy oda, de igazából ez is azzal kapcsolatos lehet, hogy szenvedve könnyebb imádkozni, és most kifelé élek.
Szóval Cili mondta, hogy mindig van kiért imádkozni, másnap a nevek szaporodni kezdtek a fejemben, ami majd szétrepedt attól, hogy még így sem megy az imádkozás.
Aztán simulni kezdtek a dolgok, mert a Requiem mégis lehet ima énekelve (azt mondták régen, hogy aki énekel, az kétszeresen imádkozva), és igyekeztem nem arra figyelni, hogy a körülöttem lévő "veterán" énekesek mit szólnak, ha elrontok egy hangot, vagy a megfázás miatt belerekedek, és így éneklés közben tettem oda az embereket egy-egy sorba vagy egész tételbe.
Aztán a szüleim kocsival el akartak vinni haza, albérletbe, kollégiumba, bárhova... én meg nagyon nem akartam, nem is tudom miért. Kocsibaszállás előtt jött a telefon, így én megkönnyebbülve maradtam, ők meg arcot vágtak, talán észre sem vették. Szokjuk a külön életet, egyre kevésbé érzem az itthont. Aztán mindig feljön a munka, aztán jön Nagyi és ő is a munkával, és mindenki segítő szándékkal (avagy hogy nem legyen szégyenkezés mások előtt), de mégis bántó lesz az egész a végére.
No, szombatig húzok vissza Szegedre, az imázás meg továbbra sem megy, még jó, hogy mindig valaki fejbe kólint, mielőtt teljesen ember leszek.

Kemény csípő

Igen, a rettegésnek vége, kormány mögé ültem. Az első rutinórámon, miután megtekintettük a rutinpályát, valamint hogy hogyan megy előre és hátra az autó, meg hogy kanyarodni is tud és irányjelzője meg lámpái is vannak, bevettem az országutat túljutva Sándorfalván. Láttam táblákat, meg útbontást és vasúti átjárót (át kell néznem a kreszt), volt hogy sikerült egyedül váltani és reagálni az oktatóm irányítására és túllépni a sebességkorlátokat. A vezetés 90-nél kezdődik. Bár bénáztam, az oktatóm néha hangosabban szólt, amikor az útról kezdtem letérni, mert elkalandoztam (na ja, azért a 3 óra alvás csak nem elég), de beirányított a városba, és kaptam zöldhullámot meg két pirosat is. A sok autó azért még erősen zavart, és bevezettem az autósiskola udvaráig - előtte majdnem elütöttem Zolit biciklivel (na jó, nem is, csak ott ment el). Többször kérdezte, hogy tetszik-e, de nagyjából végig vigyorogtam, így elég egyértelmű volt. És állítólag az átlagosnál ügyesebb vagyok (bár szerintem ez megváltozik ahogy az apróbb technikai manőverekhez érünk).
A hétvégi lelkigyakorlat kevésbé nyerő pillanatai már múlóban, a jó dolgok erősödnek, meg én is...

Hétvégén néztem...

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek
"Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék feleségül, aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el."
(Természetesen korábban már többször olvastam, de ez a feldolgozás is tetszett.)

Jogi státusz: Álláskereső

Bár úgy tűnik, kerestetik az magától is, szinte már ijesztően. De kiderült, hogy eddigi munkaviszonyom alapján június közepéig a központ ad némi pénzt, ha addig nem helyezkedek el, csak havonta 1, azaz egy álláshirdetésre jelentkezzek (még reagálniuk sem kell). Ez már szinte röhejes.
Hímzés készül, öntudatlanul is a sötétségből a fényre, a feketétől a világos drappig öltögetek. Élvezem, hogy a legkomolyabb fix időpont az életemben az ebéd és a társasjáték. Néha felmerül bennem a gondolat, hogy valami előremutatót is tennem kellene, de ez gyorsan tovaszáll. Érdekes, új érzésekkel ismerkedek, illetve köszöntök újból (Jé, az a világító izé az égen a Nap, és ha rám süt, olyan meleget csinál, hogy ki kell gombolni a kabátom!), felfedezem a hároméves énem (aki akkor már kb. 12 volt) ahogy a panír összegyúrásakor az a massza nem jön le a kezemről, és soha az életben nem lesz lepény, maximum gólem.
Bár azt hiszem a legjobb, hogy a körülöttem élők szemében már nem azt a rémületet látom, ha rám néznek, mintha egy félig rohadt zombi lépett volna be az ajtón, és azon gondolkodnak, hogy elpusztítsák-e, mert úgy jobb lesz neki (nekem).
És újra Anne-t nézek, hogy visszatanuljam az álmodozást is.
(Ritka, szentimentális, családi bekezdés:) Anyuci ma 50 éves, bár a farsangon hitelesen alakítja az ötéves rosszcsont kisfiút. Azt hiszem, Ő a nehézségekkel együtt is jól csinálja az életet, lenne még mit tanulni Tőle a nótázáson kívül.

Amikor a kalicka ajtaja kinyílik...

Szóval kiugrottam a kalickából, mielőtt a fogságban elpusztultam volna, de csak nyújtóztatom a szárnyaim, és próbálok rájönni, hogy mire való és mire használtam régen.
Még furcsa a szituáció, de kellett ez a teljes leállás, amikor van időm teászacskót és nejlonzacskót hajtogatni, tévét nézni és zenét hallgatni, tiramisut csinálni és vasalni meg felsöpörni és szőnyeget kirázni, szemetet levinni.
Aztán itthon elmagyarázni, hogy nem fogok visszaköltözni, és nem akarok holnaptól jegypénztáros lenni, mert nem azért hagytam ott valamit, amit már nem szerettem csinálni, hogy ugyanez folytatódjon.
Lassan a görcs is oldódik a gyomromban, amit az egy nap alatt lévő kipakolás, kulcsleadás és búcsúzkodás okozott. Tudom, hogy anyagilag jobban jártam volna, ha kiíratom még magam betegszabadságra és úgy keresek munkát, de azt tisztességtelennek éreztem, így meg sértődés lett belőle. Hát most ez van, feldolgozás folyamatban.

Mikróban hagytam a szívem

Lehet tippelni, hogy ez milyen frajdi elszólásként jött ki a számon a fizikai valóság leírása helyett.
Mindenesetre rögtön mulatós nótát lett volna kedvem rittyenteni rá a "Darabokra törted a szívem" dallamára csak úgy duplakávésan.
Volt valami felhívás kedvenc könyvek felsorolására, de asszem ezzel nem teljesen tudok mit kezdeni, de a mit szeretnék, hogy szépirodalomként a kezem ügyében legyen mindig (vagyis mit költöztessek már be tényleg az albérletbe a nemlétező könyvespolcra a darabokban létező szekrény mellé) listán van egy-kettő:
1. Pilinszky összes (már bent van)
2. L. M. Montgomery: Anne összes (életkortól függ, hogy melyik a kedvenc, filmek bent vannak Ági jóvoltából)
3. Jane Austen: Büszkeség és balítélet (oké, asszem némi elfogultság van Mr. Darcy miatt, sorozat több helyen található, például találtam még egyet itthon angolul)
4. T. professzor óriásregénye (egyszer úgyis újra elolvasom)
5. meghagyom a helyet, amit éppen a kezembe nyomnak, nem mintha a szabályokhoz kellene tartanom magam.
Életjelentés: szerda jobban, csütörtök nagyon rosszul, péntek jobban, úgy tűnik a Szívek szállodája 2. évad gyógyhatású. Egyébként úgysem fogják megtudni, hogy mi a bajom, meghalok egy rejtélyes betegségben, amit rólam neveznek el és szerepelni fog a dr. House-ban.