Sunday, August 26, 2007

Döglött állatokról...

...később.
Addig Micimackóval keressétek az Istent. Micimackó és a katolicizmus.
Az agresszív Carcassone jó játék hajnali egykor.

Lehet menni 8 km-t kicsit magasabb sarkú szandálban (bár a lábujjakról veszítetem némi bőrt).
Ezután már megint szeretni lehet a sört egyfajta lelkes állatokkal.
Még Cili és Andi is lehet antiszociális, ha velem kerül egy szobába.
És az kilencedik lelkes állat az főnixszé váló magányosan sétáló macskához hasonlatos.
Meg még sokminden, de fáradt, még inkább döglött-szerű és elég.
Köszönet az 16. lelkes állathoz hasonlatosnak és még néhány szám nélkülinek, hogy vannak.

És megkaptam a Márait, már csak el kell olvasni, és írni róla...
És az új dalszöveget: Zöldfás felől félúton

Monday, August 20, 2007

Coelhot most jegelni kell

Már egy hónapja próbálom megírni a legújabb könyvéből ezt a rohadt kritikát, de ellentmondásosabb gondolataim vannak róla, mint a könyvben. Lehet, hogy inkább nekem kéne könyvet írnom.
De most tényleg itt egy idézet belőle:
"Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták."
Aztán gyorsan megcáfolja. Én meg nem tudom mit gondoljak. Nem kéne semmit, csak úgy nem lesz belőle cikk.
Lehet, hogy mint a gyertya, önpusztításra születtem, még az óvodában is ez volt a jelem. Már csak abban reménykedhetem, hogy miközben elégek, valakinek világosságot jelentek a sötétben.
Mai pulzus 120 fölött, csak úgy ebédkor.

Saturday, August 18, 2007

Azt hiszem, Márait szeretnék olvasni

Délelőtt találtam:

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

Van valakinek?

Ami jó és ami nem

Értelmesen dolgozni jó.
Gyomorrontásra Zoli pálinkája jó.
Millka teraszon Andival üldögélni is jó.
Gabssy főztje is jó.
Mécsesfénynél négyesben vacsorázni is jó.
Még a jó pezsgő is jó.
A Gabssynál fellelhető borok pláne jók.
Az endorfinötvözet chillis csoki is jó.
Cilinél lenni is jó.
Cili gyömbérlikőrje is jó.
Nem otthon aludni is jó.

De ha az egészet egy edényben felrázod, az már nem jó.

Bár Cili teája is jó.

Monday, August 13, 2007

Nem leszek pszichológus

14 éves korom körül voltak ilyen terveim, meg később is érdekelt az emberek lelke, de rájöttem, hogy rövid időn belül behúznék a pácienseknek. Bár ha jól megfizetnek, akkor lehet, hogy nem. És nem nagyon ellenőrizhetném, hogy igazat mondanak-e. De néha megráznám egy-két ismerősömet, hogy ember ha ezt akarod, akkor tegyél érte, ne nyavalyogj, elég nekem a magam nyavalygása! A lakodalomban még a vőfély is elmesélte élete megaláztatásait, szóval úgy látszik nem tudok elég bunkó lenni, bár már fáradt voltam hozzá. Jó, azért vannak, akiket szívesen meghallgatok, és én is beszélek, csak időnként unok jó képet vágni mindenhez. Azt meg végképp utálom, amikor már dühös sem tudok lenni, és magamtól vágom a jó képet, pedig a nagykéssel inkább mást vágnék.
Bár azt nem gondoltam, hogy lakodalom előtt és nem után leszek másnapos.
Ez egy ilyen nyavalygós, még mindig hányingeres bejegyzés. Pedig átlagban tényleg jó volt a hétvége.

Thursday, August 9, 2007

Saturday, August 4, 2007

Öngyilkos csirkeszárnyak: Kutya a körforgalomban

Loncsos, fekete, feje a földben,
Virágok széttúrva, csont a sötétben.
Gépkocsik köröznek, átjutni se tudna,
Csak áll a kutya a körforgalomban

Kidobták és elhagyták,
Talán meg is alázták,
Vagy döglésig éheztették,
Megszökni alig engedték.

A kutya se néz rám,
Bár nyújtom a lábam,
Neked olyan vagyok, mint
A félcsipesz a sárban.

Rázod a pórázod,
Rajta pincsid ázott,
Fajtiszta állat, és ráíratod
öregen majd a panellakásod.

Rózsaszín felsőben, piros esernyővel
Nem illesz magadhoz.
Zuhogó esőben nem mész már közel
A buszmegállóhoz.

Tócsás lett a kosztümöd,
Mert egy Pegueot előzött,
A polgármestert fellököd,
A díszszemlét szétlövöd,

A kamerába ordítod,
Hogy a kutya nem árva volt,
Csak éppenséggel ott lakott
A virágos, szép körforgalomban.

Lehetne enyém a kutya a körforgalomban.
Lehetnék én is a kutya a körforgalomban.
De nem leszek a kutya a körforgalomban.
mert én vagyok a macska az úton...

...széttaposva.

Wednesday, August 1, 2007

Megint álmodom

És elég fárasztó. De ahogy az előző éjszaka nem hagyott aludni, úgy ütött ki a mai. 9-10 órát aludtam egyhuzamban, ami régen volt. Szóval ma szőke, kék szemű kisbabára kellett vigyáznom, vagyis kivettem valaki kezéből, mert nem jól tartotta. De aztán asszem kiderült, hogy a Pókember gyereke. Az álom végére már megtanult járni, holott az elején még a fejét kellett fogni, de rövid idő alatt játszódott, mert csak egyszer kellett pelenkát cserélni és megetetni. Eközben megjártam a szabadtérit, egy ismerős házaspár lakását, akik kibővítették a fürdőszobájukat, ami nagyobb lett mint a lakásuk (ma kiderült hogy válnak), aztán valami sufnit vagy bunkert, mert a gyereket közben üldözték. Egy kismama segített, hogy mit kell vele csinálni. A gyerek mindenesetre nyugodt és boldog volt, miközben én rohangáltam és idegeskedtem. De jó volt a karomban tartani.
Kimerült vagyok, nagyon lemerült a duracell. Dugjon be valaki a kettőhúszba.