Öngyilkos csirkeszárnyak: Kutya a körforgalomban

Loncsos, fekete, feje a földben,
Virágok széttúrva, csont a sötétben.
Gépkocsik köröznek, átjutni se tudna,
Csak áll a kutya a körforgalomban

Kidobták és elhagyták,
Talán meg is alázták,
Vagy döglésig éheztették,
Megszökni alig engedték.

A kutya se néz rám,
Bár nyújtom a lábam,
Neked olyan vagyok, mint
A félcsipesz a sárban.

Rázod a pórázod,
Rajta pincsid ázott,
Fajtiszta állat, és ráíratod
öregen majd a panellakásod.

Rózsaszín felsőben, piros esernyővel
Nem illesz magadhoz.
Zuhogó esőben nem mész már közel
A buszmegállóhoz.

Tócsás lett a kosztümöd,
Mert egy Pegueot előzött,
A polgármestert fellököd,
A díszszemlét szétlövöd,

A kamerába ordítod,
Hogy a kutya nem árva volt,
Csak éppenséggel ott lakott
A virágos, szép körforgalomban.

Lehetne enyém a kutya a körforgalomban.
Lehetnék én is a kutya a körforgalomban.
De nem leszek a kutya a körforgalomban.
mert én vagyok a macska az úton...

...széttaposva.