És elég fárasztó. De ahogy az előző éjszaka nem hagyott aludni, úgy ütött ki a mai. 9-10 órát aludtam egyhuzamban, ami régen volt. Szóval ma szőke, kék szemű kisbabára kellett vigyáznom, vagyis kivettem valaki kezéből, mert nem jól tartotta. De aztán asszem kiderült, hogy a Pókember gyereke. Az álom végére már megtanult járni, holott az elején még a fejét kellett fogni, de rövid idő alatt játszódott, mert csak egyszer kellett pelenkát cserélni és megetetni. Eközben megjártam a szabadtérit, egy ismerős házaspár lakását, akik kibővítették a fürdőszobájukat, ami nagyobb lett mint a lakásuk (ma kiderült hogy válnak), aztán valami sufnit vagy bunkert, mert a gyereket közben üldözték. Egy kismama segített, hogy mit kell vele csinálni. A gyerek mindenesetre nyugodt és boldog volt, miközben én rohangáltam és idegeskedtem. De jó volt a karomban tartani.
Kimerült vagyok, nagyon lemerült a duracell. Dugjon be valaki a kettőhúszba.
No comments:
Post a Comment