Igen, a rettegésnek vége, kormány mögé ültem. Az első rutinórámon, miután megtekintettük a rutinpályát, valamint hogy hogyan megy előre és hátra az autó, meg hogy kanyarodni is tud és irányjelzője meg lámpái is vannak, bevettem az országutat túljutva Sándorfalván. Láttam táblákat, meg útbontást és vasúti átjárót (át kell néznem a kreszt), volt hogy sikerült egyedül váltani és reagálni az oktatóm irányítására és túllépni a sebességkorlátokat. A vezetés 90-nél kezdődik. Bár bénáztam, az oktatóm néha hangosabban szólt, amikor az útról kezdtem letérni, mert elkalandoztam (na ja, azért a 3 óra alvás csak nem elég), de beirányított a városba, és kaptam zöldhullámot meg két pirosat is. A sok autó azért még erősen zavart, és bevezettem az autósiskola udvaráig - előtte majdnem elütöttem Zolit biciklivel (na jó, nem is, csak ott ment el). Többször kérdezte, hogy tetszik-e, de nagyjából végig vigyorogtam, így elég egyértelmű volt. És állítólag az átlagosnál ügyesebb vagyok (bár szerintem ez megváltozik ahogy az apróbb technikai manőverekhez érünk).
A hétvégi lelkigyakorlat kevésbé nyerő pillanatai már múlóban, a jó dolgok erősödnek, meg én is...
2 comments:
"kemeny csipo" eleg erdekes cim egy vezetesrol szolo blogbejegyzesnek :)
jaja, vigyázni kell a poénkodással :-)
Post a Comment