Labda

Na nézzük, el tudom-e kapni ezt a labdát, voltam ennél ügyesebb is. Továbbdobni úgysem tudom.

5 dolog, amit nem igazán tudnak rólam:

1. Egyévesen folyékonyan beszéltem, de járni csak 1 év 3 hónaposan kezdtem, bár volt egy próbálkozásom egy hónappal korábban, április 1-jén, de elestem, úgyhogy jegeltem a problémát.

2. Két és fél évesen mentem óvodába, természetesen szobatiszta voltam, de egyszer történt egy nagyobb baleset. Ez talán a legkorábbi igazi emlékem. Nem véletlen volt, egyszerűen nem akartam megszakítani a kisautózást a szőke, kék szemű kisfiúval a WC miatt, megtört volna a varázs. Persze nem lehetett sokáig titkolni a bajt.

3. Általános iskolában utáltam a lányos játékokat (gumizás, ugrálókötelezés, babázás), és a lányok ki is közösítettek több okból. Harmadikban a fiúkhoz csapódtam, bár éppen két tábor volt, engem az általatok Balunak ismert vezetőjű csapat fogadott be. Egyszer a tanítónéni észrevette, osztályfőnöki órát tartott a helyzetről, ezután kötelező volt a lányokkal játszanom, mire visszaoldaloghattam volna a helyemre fölsősök lettünk, amikor már megszólták érte az embert (fiúzik), így a két világ között rekedtem.

4. Középiskolában is utáltak, a kis kitűnő, versenyző, fontoskodó, tanároknak nyalizó (csak mert nem hittem, hogy mindegyik a vesztünkre tör), majd osztálytitkár is. A posztot gyakorlatilag puccsal szereztem meg, egyszerűen átvettem a "hatalmat", mert tetszett egy másik osztálynak az osztálytitkára, kapcsolatba akartam vele kerülni, bár ezzel szinte azonnal elmúlt a dolog. Ezzel a címmel később a suli "fiúszépségverseny" zsűrijébe, ahol telenyomtam pluszpontokkal az egyik jelöltet, így a negyedik lett.

5. Szoktam viccelődni a megérzéseimmel, meg a boszorkánysággal, de ezt az esetet azért nem tudják rólam, mert én is elfelejtettem, apukám mondta egy-két hete valami kapcsán, hogy kiskoromban mindig tudtam, hogy mikor ér haza. Én meg azt hittem, hogy csak 12 éves korom óta csinálom ezt. Persze ahhoz is nyolc év kellett, hogy az akkori "félbarátom" elmondja, mennyire megrémisztettem ezekkel a dolgaimmal.

Ja és a környező blogokat olvasva kérlek titeket lányok, hogy ne utáljátok ennyire a fiúkat, vagy legalább ne általánosítsatok! A lányok sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni, és a fiúknak is vannak érzéseik! És ők nem mindig tudják, ha minket megbántanak. Nem csak a fenti eset volt, hogy a fiúk jobban elfogadtak! Hát ja, a szerelem más dolog, és nem az észt akarom osztani, ilyenkor ki kell dühöngeni magunkat, csak térjünk egyszer vissza az általános iskolás szintről.