Közveszély!!!

Igen, én! De most tényleg. Manka azt mondta, hogy jó dolog a plüssállatok pszichiátriáján dolgozni. Erre én mit csináltam. Az összeset mélyebb depresszióba sodortam. Na de volt álomterápia, úgyhogy itt az én újabb adagom.

Ez még hét közepi, és nem annyira ismeretlen:

Repülő bogártaxin utazni kötélbe kapaszkodva, üldözve az anyukámat, aki lehagyott, miközben a sofőrnél egy élő kopasz csirke van. A lemaradás oka: le kellett szállni egy csomó kopasz élő csirkével fényképezkedni. Aztán volt még homokkő szobrokból álló kiállítás egy barlangban. Majd egy nagy társaság, akik látszólag befogadtak, később mégis kiutáltak, így én messziről egy padról néztem, ahogy mindenféle állat megtámadja a telepet és az embereket, majd lecsapott egy sas, felkapott egy tálcát, odaült mellém és megkínált a tepsiben lévő túrós burekból.

Na és a tegnapi:

Óceánon átkelő megahajóútra indultam többezres utaslétszámmal. Hatalmas kabinok, amelyek a tengerszint alatt voltak, ablakokkal. A mentőfelszerelés szobánként (3 fő) egy darab spec. búvárszemüveg volt, amivel valahogy egy ideig lélegezni is lehet, na ezt rögtön a nyakamba akasztottam biztos ami biztos. Egyszer elkezdtek kizavarni minket, mert süllyed a hajó, ezért mindenkit a felső szinten szállásolnak el. Ez egy nagy hodály volt rengeteg kabinos vécével, egy kabinba négy embert szántak. Akivel egy helyre kerültem, nem idegen volt, de ez volt a legjobb amit elmondhattam róla. Na itt volt még egy szemüveg. Később kiderült, hogy valaki elkezdte kinyitogatni az ablakokat, ezért folyt be a víz, ezért kezdtünk süllyedni. Hirtelen a parton egy faluban találtam magam, összeszedtem még néhány dolgot, aztán a porban visszagyalogoltam a kikötőbe és visszaszálltam. A hajó kihajózott a nyílt vízre a zsúfolt fedélzettel és a vízzel tele lévő hajótesttel. Azon kezdtem gondolkozni, hogy miért szálltam vissza egy eleve süllyedő hajóra, hogy ez mennyire hülyeség, mégis tudtam, hogy ennél jobban már nem süllyed tovább, és a tömeg és a kényelmetlenség ellenére csak elérjük a túlpartot. A búvárszemüveg pedig még mindig nálam van. Nem tudom, hogy átértünk-e.

Na tessék álomfejtők.

Tegnap nagy öröm ért, a Milkában adnak 3 dl forralt bort, eddig a többi helyen mindig azzal indokolták, hogy nincs akkora bögréjük. Most elég lett volna 2 dl is, de úgy megörültem a lehetőségnek, hogy azonnal éltem vele.