Én nem szeretem a Titanicot!

Egyszer hajó, másszor Leo, fúúú és amikor úgy érzem mintha repülnék...

Szóval a mai álom:

Leonardo DiCaprioval és River Phoenix-szel (főnix hm...) versenyeztem, úgy 14 év körül lehettek. Mindenkinek a saját színű teászacskókat kellett megkeresni az udvaron (nem rendes, Twinnings, fémes belsejű, évekkel ezelőtt Angliában vettünk ilyet). Én nyertem, pedig az enyém a zöld volt, ami elbújt a fűben, még hármat az övékéből is összeszedtem, mégsem kaptam meg a nyereményt. Senki nem ért rá ezzel foglalkozni. A suli régi kosárpályáján szabadtéri evészetet tartottak, falunap jellegűt, ismerősök hívtak, üljek oda, csak később láttam meg a családomat két asztallal arrébb, addigra mindenki látta, hogy az ellenoldalnál ülök, pedig nem is akartam.
És ami a legjobb, visszatérő elem volt, hogy igazából az iraki választásokat felügyeltük, Magyarországról vitték a bizottsági tagokat, mert mi már felesküdtünk itthon. Ugyebár itthon ez munka, így alkoholt nem szabad inni, ott viszont ez volt az ellátmány: cherry brandy, bor meg sör. És igazából nem is csináltunk semmit, csak lézengtünk.


Ma elmaradnak a dolgok. Eldöntöttem, hogy egy darabig szüneteltetem az énekkart, erre megbetegedett a karnagy, így egyébként is elmarad. A tanítvány felhívott, hogy ma nem tud jönni, a számítógép pedig ma nem hajlandó lemezt írni. És negyed kilenckor hallgatnom kellett volna a rádiót, de nem kaptam meg időben az sms-t (telefon egy szinttel lentebb volt), így fél kilenckor keltem. És még csak fél tíz van.