Bizonyára hiányzik valami az életemből, ha mostanában a legnagyobb érzelmi reakciót egy (2,3,4,5,...) kocka tejszínes rumos Milka (...stb.) váltja ki belőlem.
Olyan voltam tegnap (tegnapelőtt...stb) mint egy rossz kisgyerek. Na és ökumené: "mondjuk el közös imánkat:" ... hiszem az egyetemes (környékünkön katolikus) Anyaszentegyházat. Utána röhögés, még jó, hogy eldugott helyen voltunk. Bár Laci utána kifejtette, hogy a kettő ugyanazt jelenti, csak ezt nem tudják. Aztán az orgona hátulját tapogattam a basszus rezgéseit keresve. Jó volt. Meg jó volt nem egyedül menni a buszra, mert hosszú az út, két fess fiatalember (Lóri, Laci) társaságában mégis kellemesebb. :-) Az meg vicces dolog, hogy az ember röhög, közben majd felvágná az ereit, de ezt csak sejti, mert elfelejtett fájni. Mert néha mintha világítana, pedig csak felkapcsolva hagyta a villanyt, bár a szobából már kiment. Végülis kit érdekel.
No comments:
Post a Comment