Carpe diem

Régen nagyon sokszor megnéztem a Holt költők társaságát (kéne már újra). A mának élést csak mostanában gyakorlom. Mert hát a dolgozás meg a hazamenetel, meg a Millka és másra már nincs idő. Mondjuk tervezni, csak néha kicsit, de az is csak a pillanatban levésről szól. És így könnyű, így lehet élvezni a hétvégét, így nem kell félni a holnaptól, mert lesz holnapután. És a most fontos. Azért rendet kellene rakni a szobámban, ahová csak hálni jár a lélek meg én. De jövő hét kicsit lájtosabb, és lesz idő ügyeket intézni, meg vásárolni, meg...
Olyan sokmindent kellene írni a hétvégéről, ami azért péntektől vasárnapig tartott, és minden pillanata most volt, és végre énekelni megint szabadon, tisztán és hangosan és együtt.
Aztán majd forog a világ, de az még messze van. És most alvás van.