Almacska

Na ja, álmodni most is szoktam, volt valami kihasználásos (engem), meg vezetős (én), de már nem igazán emlékszem.
Hát most igazán klublakó vagyok, és még hivatalos ügyként is tudom kezelni.
Úgy tűnik, végre sikerült elérnem, hogy megbetegedjek, vagyis a tavaszra le lesz ez a programpont is tudva, persze most nem igazán kellett volna. Pár napja fáj a torkom, ma már olyan lázasfélén fájtam (lázas úgysem szoktam lenni, csak fájni), és az egy hónapja tartó orrdugulásomról is egészen valószínű, hogy egy baloldali kicsi arcüreggyulladás.
Péntek reggeli mise Tamás betegsége miatt elmaradt, ülni egy ember jött, én meg 3 és fél órát aludtam akkor, tehát zombi voltam egész nap. Tamás ma is meg akart többször fulladni misén, néha kettőt lapozott a misekönyvben, a kevélységről szóló prédikációjától meg többen féregnek és gilisztának érezték magukat. Laci csütörtöki kijelentésétől eltérően szerencsére mégis megtisztelte a misét és az énekkart, úgyhogy ezt is túléltük valahogy. Zabálócsütörtökön pedig a forralt bor mellett néhány egyéb dolog is terítékre került, ki kell beszélni a dolgokat. És Borcsival pizzát ettünk! Pont mind a ketten egyszerre akartunk azt, és így csak azt kellett eldöntenünk valahogy, hogy melyik asztalhoz üljünk a kettő szabadból.
Szóval mostanában nem unatkozom, jövő héten lelkigyakorlat, lehet, hogy a csendes rész alatt próbálok majd felgyógyulni, mert addig nem nagyon fogok asszem ráérni.