Már parázslik

De nem biztos, hogy kedves madár születik újjá.
Addig is rövid álmodásaim:
Volt egy zárás előtti lepusztult vidámpark, ahol az anyukám befizetett a horgászatra, de elég volt, ha bemondom a hal számát, adtak valamit, csak menjünk már el, és a kijáratnál már rács, sötét, félelmetes barlangszerű hely, de természetesnek tűnt, nem féltem.
Aztán a tegnapi: Menyasszonyi ruhában ülök egy luxusautóban, és azon jár az agyam, hogy kerültem ilyen helyzetbe. Az egész csak felpróbálni van rajtam, de már mindenki szervezi az esküvőt és a lakodalmat, holott nem hogy vőlegényem, de kedvesem sincs, valaki félreértette egy megjegyzésemet, és szinte a nap is ki van tűzve, nekem meg nincs kedvem megbántani őket, így sodródok az eseményekkel, már én is szervezek, és azon töröm a fejem, hogy honnan szerzek férjet addigra.
És sikerült a közelmúlt hatására új visszatérő rémálommal bővíteni a repertoárt: újra és újra át kell vennem a diplomát, de a meghívót sosem találom, hogy hol és mikor, bár a fél tízben biztos vagyok. És továbbra sincs kedvem hozzá, csak a család miatt kell. Szóval érettségizni már nem nagyon fogok álmomban, helyette van ez.