A Sötét Főnix eljövetele

Mert a hajam kicsit sötétebb lett, mint szokott, és mint vártam. Úgyhogy itt egy kép, talán ideje kiengedni, a történetét jobb nem elmesélni, Interneten utána lehet nézni.

Ma éjszaka: elmaradt a tanítás (vissza a középiskolába ajhh), de az angolórákat megtartották. De én elfelejtettem tízre bemenni, ezután inkább könyvtárba mentem gyűrűkurás könyvekért. De elveszett a diákom és ott toporogtam a pult körül, de nem lett meg. És az olvasókban sorban volt több kávéautomata is. Aztán felriadtam és rájöttem, hogy már nincs szükségem diákra.

Tegnap: Éppen páran a hervadó lányságunkat sirattuk, aztán jött egy helyes, magas fiú, aki elhívott egy bálba, már ismertem korábbról, kicsit fiatalabb volt nálam, de ez nem látszott (a valóságban egy ismerősömre sem hasonlított), először elutasítottam, hogy nem kell nekem több bonyodalom, aztán mégis elmentem. Kiderült, hogy akkor műlába volt, egyébként tolószékes, így nem táncoltunk, emiatt szomorú voltam, hiszen az előző bálon sem táncoltam. De az asztaltársaság jó volt, nagyokat nevettünk, a fiú is tetszett, de nem tudtam, hogy vállalhatnám-e tiszta szívvel.

Tegnapelőtt: Egy kihalt sivatagos területen számítógépes játékokat lehetett játszani élő szereplőkkel. Először vicces volt, aztán gyerekek estek egy mély medencébe, ekkor átrohantam a határon és kettőt kimentettem. A hátamon egy nagyobb csimpaszkodott, a karomban egy picikét tartottam, aki folyamatosan és értelmesen beszélt. Aztán a kertben játék és táncmulatság volt. Párokba rendeződtünk, aztán mégis körtánc volt, majd hatalmas kavarodás, újabb körtánc, majd megint páros, csak az én táncpartnerem már más mellett állt, nekem meg nem jutott fiú, akkor odarohantam és kitéptem a kezéből, ami mulattatta mindkettőjüket, mert elég lett volna szólnom. Aztán hason feküdt mindenki a földön, de már untam, így odahívtam a macskát és simogattam. Persze még véletlenül sem volt ennyire egyszerű a dolog, de ezt nem igazán lehet leírni, csak filmen látszik.