A tegnap margójára

Amikor a buszt elmeséltem anyukámnak, még nem tudtam, hogy a Corában elszakítja a gép a blokkot, majd kifogy a papír, stornozni kell egy joghurtot, az üveg visszaváltást 51 Ft helyett 51 fillérként értelmezni, ezért az EGÉSZ kocsit (nagybevásárlás) ki kell pakolni és újra blokkolni, mert bár nekünk mindegy lett volna, a gépnek nem. Így nem kellett új blokkot nyomtatni, amire a bizalomkártya irodán kávét adtak volna, hiszen teljesen újat kaptunk. Amire a kártyát nem olvasta be, ezért az irodán újabb kör, kávé megvan, pontok talán. Még a pénztári gondok közbe anyukám röhögve mondta, hogy tényleg én vagyok a gond, mert a legtöbbször valamibe belefutunk, de a múltkor minden rendben ment, igaz én nem voltam ott. Hazafelé egy nyitott tetejű Audis kopasz bunkó módon dudált és előzés közben beüvöltött, mert nem lőttünk ki a piros lámpánál azonnal, bár a következő lámpánál kiderült, hogy a piros lámpa persze neki nem számít. Azt hiszem muszáj aludnom sokat, mert kialvatlanul kiterjesztem a fekete macska erőteret a környezetemre. Elvégre középutas állatként a bárány és az oroszlán között nagy eséllyel a macska tartózkodik.