Mert már kb. egy éve van a blog

Most Harry és Sallyt nézek: "Ez a jó a depresszióban. Az ember kipiheni magát." Hát izé...
De vissza a kezdetekhez, álmodtam:

Az udvarunkban nagy vetélkedőt tartottunk, de már a harmadik fordulónál voltunk, és mindet megnyertük. A csapatban volt Juli, Áron, Luca meg a barátja, András (aki nem így nézett ki, de ő volt). A kapunk kidőlt, mert egy fekete kölyökkutya bejött, de már így is nagy volt, masszív és puha. Zuhogni kezdett az eső, úgyhogy elkezdtünk összepakolni (egy lángos is ki volt akasztva a ruhaszárítóra - sajtos-tejfölös), de elállt, a felhők meg leszálltak. Mutattam Áronnak, hogy az egyik bárányfelhő olyan mint egy igazi bárány. Felnyúltam érte, és átöleltem, hogy a felhő szertefoszoljon, de abból egy plüssbárány lett. Még a gyártási cimke is rajta volt. Meg egy matrica, hogy ifjú házasoknak való ajándék. Meg is beszéltük, hogy akkor ez jó lesz Lucának nászajándékba.

Hmmm...