Valentin áldozópap volt az ókori Rómában, a császár megtiltotta a házasodást, hogy a katonái ne akarjanak hazatérni a családhoz, hanem háborúzzanak. Valentin titokban mégis összeadta a hozzáforduló párokat. Szóval valójában katolikus ünnep, ennek megfelelően kispapokkal töltöttem. (ööö... ez a szociális kapcsolataim hiányosságait jelzi)
Mindenesetre az egyik megállapította, hogy ők csak a Szűzanyának vihetnek virágot ebből az alkalomból, és tulajdonképpen én is vihetnék Jézusnak, munkahelyből kifolyólag, bár hevesen tiltakoztam, hogy én azért a jövőben még másra is vágynék, de már rám is képzelték a fityulát, és hogy én majd szigorú nővérként hogy megfenyíteném őket. Végül a köszöntött-e már valaki ma Valentin-nap alkalmából kérdésre kapott lesújtó pillantás után felvetődött, hogy hozhatnának át nekem hatalmas fehér liliom csokrot (még nagyobb ööö), majd megkínáltak borral. Vidám így ebédelni, csak ismét Isten fekete humora: nézd milyen aranyosak, jópofák, és az enyémek. Vele nem versenyzek.
Aztán Petitől takarékos izzót kaptunk Valentin-napra, és ez is jó.
No comments:
Post a Comment