Mert az élet mindig változik...

idézet a How I met your mother-ből
úgy érzem kb. 20évesnek születtem és úgy maradtam. (ez kb. 40 évesen már nagyon ciki lesz)
egyrészt rájöttem, hogy szélsőségességem a spontaneitás és a mindigmindentpontosankontrollalattakaroktartanimégamásokéletétis között ismét egy új nézőponthoz juttatott (á, a kontroll azért erősebb), másrészt szétnéztem saját és mások házatáján és törlöm a sablonjaimat a fenti kijelentés alapján, és ez szerintem jó.
Egyébként kell még tanulnom, és anyukám (aki más dzsekiben nem ismer meg messziről) egy új alternatívát mutatott a gyakorlati szemléletű (pl. főzés) idegenforgalom-oktatás személyében. Hm. humánerőforrás nincs a közelben.
És igen, tavasz van annak minden velejárójával (fogyókúra, stb.), ma még a sportolás is felmerült bennem, de ebben még erősödnöm kell.
kedvenc kispap tegeződve lett, és továbbra sem értem (a fogjuk meg azonnal, ahogy belép-en kívül), hogy miért vesznek fel 18 éveseket szemináriumba, legalább egy szakma elvégzését előírnám, persze leginkább egy év dolgozást is, csak rossz a munkaerőpiac, mindenesetre a felnőtt élet megtapasztalása fontos lenne, mielőtt a gimiből egy még zártabb közösségbe lépnek.
Az idősebb kispapokat sokkal inkább el tudom fogadni, mivel ők már döntöttek valamivel szemben. (Elismerem, hogy lehet valódi korai elhívás, de nem ilyen mértékben.)
Na mindegy, nem kéne folyton világmegváltáson gondolkoznom.
És kaptam mikroszálas takarítókendőt, amire titkon mindig vágytam, csak drága (hát ez is felnőttes).
A kereszttesómmal meg találkoztam a kelta imaesten, a szülinapján. Előtte a névnapján (egy hónapja) találkoztunk a buszon. Tavaly volt az esküvőjük. Több éve hív ki hozzájuk, elmaradásom van emberi kapcsolatokban...