Lánybúcsú 2

Hát igen, ez egy kicsit más volt mint az előző csak játszunk, mászkálunk az utcán, az alkohol meg egy megvetendő dolog buli.
Megtanultam teleportálni, bár csak egy egészen rövid szakaszon (az utcánk felétől a szobámig), de nem vágyom újra, mert mint tudjuk az ilyen térugrások komoly hatással vannak az ember szervezetére, harmadnap éreztem magam másnaposan, másnap este már sikerült egy túró rudit meg egy kocka csokit megennem. A függőleges pedig egy utálatos testhelyzet volt, hiába örültem Ferkó telefonjának, ha csak remélni tudtam, hogy időben lerakom és elérek a WC-ig (sikerült).
Egyébként jó volt, csak házon belül égettük a menyasszonyt, kevés kérdés és feladat, ha jó, ajándék, ha rossz, ivás, ehhez a kilencvenes évek zenéje, amíg valaki hozzá nem nyúlt a géphez, és aztán már nem kommunikált velem, újraindítani meg nem volt kedvem meg agyam, így leléptem, hogy ne ott aludjak el.
Kb. 10 éve megfogadtuk a menyasszonnyal, hogy az esküvője előtt még barbizunk egyet, ennek emlékére vittem neki egy utánzatot, nagy sikerrel, mert neki is eszébe jutott, és majdnem le is hozta őket a padlásról.
És egy jó tanács:
Gyerekek, ne igyatok tequilát pezsgővel (meg előtte pálinkát)!
(Közben Pali munkatársunk felmondott, az utódlásáról a munkáltatói jogok gyakorlója Paffynál akart érdeklődni, úgyhogy valamit csak jól csináltunk.)

Ferkonak nem teccik...

hogy jatszottam a blog szinevel. Igazabol nekem se.
Van, hogy majdnem minden jo. Az peldaul nem jo, hogy Imi megint derekba tort, igy a szalonnasutes csokkentett uzemmodban attevodott Andiekhoz, igy mentodott egy kicsit a nap, de most nagy ima Imiert, meg a dolgozasert.
Jo neha sodrodni, es elfogadni a tortenest. Igy sikerult peldaul egy nap lebuszozni a Szeged Baja Sukosd Baja Szeged tavot koszonhetoen a bloggertezsvereknek is.
Alberlet meg ugy tunik marad max. szobavaltassal, agyak vs. nagymatrac. Eskuvok orrbaszajba.

Billentzuyet

Syoval ey tortenik, amikor hossyu ido utan ay ember gzorsan sokat akar ujra magzar billentzuyeten gepelni.

Aki nem tanul a hibáiból...

vagyis én.
Ma óvodásvigyázós vadasparktúra után még elmentem egy órát vezetni. Szerencsére az oktatónak is vannak a pedálokból. És közben még egy PéterPál köröm is volt, és végig úgy éreztem, hogy a falnak beszélek és röhögnek magukban. És hazajőve is csak a munkahelyi naptárat vittem be a telefonomba. Pedig egészen máshol kellene lennem és mással kéne foglalkoznom, és még most is csak írok.
Hja, még az autóoktatóm is azt mondta, hogy "te egyszerűen olyan ember vagy, aki nem tud élni, ha nem szakítja ketté magát, az emberek meg nem figyelnek egymásra, hogy szóljanak, hogy nem kéne".
De a fentiekből is látszik, nekem mégis szólnak. Csak most fáradt vagyok és fáj mindenem.
És mégis jó...

Nyár van, nyár...

...röpke lepke stb.
a nyári ruháim meg otthon, ezért úgy döntöttem, hogy itthon hálóingben flangálok. Közben kölcsönhatásba kerültem Manka rendrakásával, csak én még a papírdobozokat is nehezen dobom ki - ágyneműtartó. Matrac vissza a fiúkhoz, íróasztal és cipősszekrény a helyén, most hely van, a rend és a bútor még várat magára.
A Radnóti-est a végére sikeresen bedepressziósított, meg a sötét és hideg a Dómban és hogy némi kavar van még a fejemben hogy általában a hét melyik napján tartok a munka miatt. És ennyi. Kis rosszkedv, elmúlik.
Mert közben kiküldték a hivatalos orvosi jelentést, hogy szervileg semmi bajom, keressek fel pszichiátert (ahogy lassan három hónapja javasolta, csak most ugye nem mentem vissza személyesen, csak leadtam a friss leletet), én meg szemberöhögtem a papírt, bár akkor komolyan elgondolkodtam rajta.
"Tényleg jól vagyok, megemeltek az angyalok."

Új jelentés

Rutinvizsga is van :-)

Helyzetjelentés

Munka Dómban: van
Rutinvizsga: nincs

Cetli a Pilinszky-kötetben

Szedjük össze?
Én fogom a lábát,
te hozod a kezét.
A többi ittmarad...

/Ferkó szájából, csütörtök éjszaka számolatlan tequila után hazaindulva/

Álmomban meghaltam...

... és nem a meghaltam és felébredtem módon. Valójában ezzel kezdődött. Szellemként mászkáltam, majd rájöttem, hogy bár senki sem lát, a szüleim hallják, hogy mit mondok, és némelyik tárgyat is tudom mozgatni. Szóval kopogtató szellem lettem. Annyira nem voltak elkeseredve, normálisan beszélgettünk. Nem értettem, hogy miért nem megyek tovább, folyton érdeklődtem, hogy mondják meg, hogy haltam meg, de valamiért nem beszéltek róla. Következő héten még szüli-, névnapi ünnepségre voltam hivatalos, így az érintettek ajándékát igyekeztem összekészíteni és összekészíttetni, mert hát mégis...
Jártam többfelé, például a temetésemen, illetve búcsúztatón, mert a testem nem volt ott, és az egész az utcánk és a Nagyiék utcájának metszéspontjában történt, néhányakat fel is ismertem (konkrétan Julira emlékszem), persze ők sem láttak.
Már kezdtem unni ezt az egészet, lassan nem tudtam tárgyakat mozgatni, kezdtem örülni, hogy akkor lassan eltűnök ebből a világból, bár sajnáltam, hogy végképp búcsúzok. Aztán valaki beszélt hozzám és rám nézett, de kiderült, hogy nem lát és nem hall, csak a szüleimtől hallotta, hogy ott vagyok, így rajtuk keresztül kommunikált velem.
Majd valami történt, és én megint éltem, volt testem, láttak, hallottak. Kezdtem visszaszerezni a cuccaimat és megkeresni az ismerősöket és valahogy megmagyarázni, hogy tényleg meghaltam pár napra, de most megint élek, és nem változott semmi, na ez nem ment könnyen, és erre ébredtem fel...
Valamint valóságosan másnapos Keresztút, ahol elértem a Feltámadásig és csak a lábam fájt és csak elfáradtam, és nem bolyongtam egyedül a tömegben... (többé nem iszom ennyi tequilát)