Hétvégén néztem...

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek
"Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék feleségül, aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el."
(Természetesen korábban már többször olvastam, de ez a feldolgozás is tetszett.)

Jogi státusz: Álláskereső

Bár úgy tűnik, kerestetik az magától is, szinte már ijesztően. De kiderült, hogy eddigi munkaviszonyom alapján június közepéig a központ ad némi pénzt, ha addig nem helyezkedek el, csak havonta 1, azaz egy álláshirdetésre jelentkezzek (még reagálniuk sem kell). Ez már szinte röhejes.
Hímzés készül, öntudatlanul is a sötétségből a fényre, a feketétől a világos drappig öltögetek. Élvezem, hogy a legkomolyabb fix időpont az életemben az ebéd és a társasjáték. Néha felmerül bennem a gondolat, hogy valami előremutatót is tennem kellene, de ez gyorsan tovaszáll. Érdekes, új érzésekkel ismerkedek, illetve köszöntök újból (Jé, az a világító izé az égen a Nap, és ha rám süt, olyan meleget csinál, hogy ki kell gombolni a kabátom!), felfedezem a hároméves énem (aki akkor már kb. 12 volt) ahogy a panír összegyúrásakor az a massza nem jön le a kezemről, és soha az életben nem lesz lepény, maximum gólem.
Bár azt hiszem a legjobb, hogy a körülöttem élők szemében már nem azt a rémületet látom, ha rám néznek, mintha egy félig rohadt zombi lépett volna be az ajtón, és azon gondolkodnak, hogy elpusztítsák-e, mert úgy jobb lesz neki (nekem).
És újra Anne-t nézek, hogy visszatanuljam az álmodozást is.
(Ritka, szentimentális, családi bekezdés:) Anyuci ma 50 éves, bár a farsangon hitelesen alakítja az ötéves rosszcsont kisfiút. Azt hiszem, Ő a nehézségekkel együtt is jól csinálja az életet, lenne még mit tanulni Tőle a nótázáson kívül.

Amikor a kalicka ajtaja kinyílik...

Szóval kiugrottam a kalickából, mielőtt a fogságban elpusztultam volna, de csak nyújtóztatom a szárnyaim, és próbálok rájönni, hogy mire való és mire használtam régen.
Még furcsa a szituáció, de kellett ez a teljes leállás, amikor van időm teászacskót és nejlonzacskót hajtogatni, tévét nézni és zenét hallgatni, tiramisut csinálni és vasalni meg felsöpörni és szőnyeget kirázni, szemetet levinni.
Aztán itthon elmagyarázni, hogy nem fogok visszaköltözni, és nem akarok holnaptól jegypénztáros lenni, mert nem azért hagytam ott valamit, amit már nem szerettem csinálni, hogy ugyanez folytatódjon.
Lassan a görcs is oldódik a gyomromban, amit az egy nap alatt lévő kipakolás, kulcsleadás és búcsúzkodás okozott. Tudom, hogy anyagilag jobban jártam volna, ha kiíratom még magam betegszabadságra és úgy keresek munkát, de azt tisztességtelennek éreztem, így meg sértődés lett belőle. Hát most ez van, feldolgozás folyamatban.

Mikróban hagytam a szívem

Lehet tippelni, hogy ez milyen frajdi elszólásként jött ki a számon a fizikai valóság leírása helyett.
Mindenesetre rögtön mulatós nótát lett volna kedvem rittyenteni rá a "Darabokra törted a szívem" dallamára csak úgy duplakávésan.
Volt valami felhívás kedvenc könyvek felsorolására, de asszem ezzel nem teljesen tudok mit kezdeni, de a mit szeretnék, hogy szépirodalomként a kezem ügyében legyen mindig (vagyis mit költöztessek már be tényleg az albérletbe a nemlétező könyvespolcra a darabokban létező szekrény mellé) listán van egy-kettő:
1. Pilinszky összes (már bent van)
2. L. M. Montgomery: Anne összes (életkortól függ, hogy melyik a kedvenc, filmek bent vannak Ági jóvoltából)
3. Jane Austen: Büszkeség és balítélet (oké, asszem némi elfogultság van Mr. Darcy miatt, sorozat több helyen található, például találtam még egyet itthon angolul)
4. T. professzor óriásregénye (egyszer úgyis újra elolvasom)
5. meghagyom a helyet, amit éppen a kezembe nyomnak, nem mintha a szabályokhoz kellene tartanom magam.
Életjelentés: szerda jobban, csütörtök nagyon rosszul, péntek jobban, úgy tűnik a Szívek szállodája 2. évad gyógyhatású. Egyébként úgysem fogják megtudni, hogy mi a bajom, meghalok egy rejtélyes betegségben, amit rólam neveznek el és szerepelni fog a dr. House-ban.

Szünet

nagylábon kis lépések az élet felé, például eljönni fél hatkor, ha egyszer addig van munkaidő, és aludni többet mint eddig. ezt csináltam ezen a héten, munka nem fogy, de arcon nyugodt mosoly.
persze ez nem tartós, mert valószínűleg lételemem a frusztráltság, a zaklatottság
de van mód a betonról felemelni egy összegömbölyödött sünit. és nem szúr, ha jól fogod, csak kis mélyedéseket hagy a kezen, ami később kisimul, és az orra még így is kilátszik a tüskecsomag alól
(apropó, ki ismeri a Gücülke és cimboráit, kiskoromban egyik kedvenc mesém volt)
aztán van mód örülni kávénak, vacsorának, találkozni régi barátokkal - bár néhány ismeretlenebbnek tűnik, más meg új élmény
épp ma mondtam Szilvinek, hogy az embert, ha felnő, újra kell tanulni, főleg a saját változásainkon át, és úgy tűnik pár tíz évvel ezelőtti embert már nem akarok újratanulni
aztán érdekes elmélkedni apró gondolatokon egy-egy szón, embereken, aztán rájönni, hogy mennyire irányíthatatlan ez a zéletnek nevezett furcsaság
meg beszélgetni azzal, aki elmegy, könnyebben elviselem, vagy csak jó volt délelőttönként egyedül?
legyint, vállat von, keres még simogatnivaló szúrós dolgokat

Változás...

A sokadik, már nem is tudom követni, csak beleőrülnék.
És most a ki kivel mikor miért hogyan beszél sétál táncol eszik iszik él és nem él a legkevesebb.
Mert ugye régesrégi kolléganő decemberben szül.
Lelkeskulcs Ároné, vagyis kiköltöztem.
Én el otthonról már hivatalosan is elfogadva, élet Juliéknál, bár inkább csak alvás.
Szellemek visszajárása 3-23 éves kor közöttről sok és már sokhoz nincs közöm.
És már új kolléganő is régi. Igen, szerda este felmondott.
Már kezdtem elviselni, most meg közelítek a háromemberes munka felé, és tudom, miért hagyom, hogy kihasználjanak, de annak hiába mondom, hogy sok meg elég, aki nem hiszi el.
Szóval legyint, kivár, szétesik, összeraktok... szerencsére

Hát itt van

4. oldal és egyre inkább írhatnékom van, valami nagyot

Cikk

Hónapok óta most írtam először újra cikket az újságunkba. Ha véletlenül felkerül a netre, felteszem a linket, túl hosszú lenne ide bemásolni. Szóval lehet, hogy mégis ráveszem magam az írásra. Eccer...
Ha valaki látja Gabssy-t, szóljon neki, hogy boldog névnapot bárhol is van, mert a telefonjait már nem tudom követni, és persze sokáig éljen Írásmániákusunk még kétszer annyi ideig és még tovább.
És mindenki támadjon fel, meg, le, stb.
Ünnepi bejegyzésünk olvasták.
Na meg még egy verset Pilinszky J-tól:

Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Vannak azok a történetek...

...szóval amikor átugrunk egy másik valóságba a múlt megváltoztatásával, így nem emlékszik senki semmire, csak valakinek mégis leesik. Álmodtam már ilyet, de mintha ez most az életemben történne. Szóval hiba a mátrixban, zavar az erőben. Jól vagyok, elvagyok, töltöm az időm, barátok, család, munka, sorozatok, könyvek. De valami rohadtul nem stimmel, dézsávű meg ilyenek, az emberek kicserélődnek, a történet, a párbeszédek folytatódnak. És rohadtul nem történik semmi. Unatkozom.
Csak én érzem, hogy nem vagyok otthon az életemben?