Sunday, September 30, 2007

Hej regö rejtem

Szóval ott fent valahogy mindig tudják, hogy jó. Akkor is, ha rossz, valahogy valamiért jó.
Félholtan, erdei nimfaként, másvilágban, és mégis mindent előre tudva és látva, és röhögve a szituáción, mégis játszva, mert játszani jó, és mégis...
Ááá, azért jó lett volna énekhang, kár, hogy a zenészvénájúak nagyrésze le volt amortizálva. De táncolni is jóóóóóóó. Meg a tűz az mindig, akkor is rövid ivel. És próbál nem gondolni másik dimenzióba, ahol másokkal másképp történnek dolgok, és mégis...
De most okos, és nem ázik két napig Domestosban, úgyhogy ujjak maradnak, kar és hát meghal. És jó látni embereket, akik fiatalok, és kezelik a kicsiket, és szeretettel foglalkoznak velük meg minden, mert ez olyan anyás-apás dolog. Nekem az információ és itatás is elég jó, meg ráismerni a másik egyfajtaságára meg barátságos másfajtaságára is jó. Igazából még a darazsak is jók, mert hőst csinálnak. Andi rágcsálóirtóvá vált, így macskaságra sem volt szükség, és hogy válik az én szobám "lány" szobává, és mégis az enyém meg az ágy is, úgy tűnik tényleg mindent asszimilálok. És fura rájönni, hogy az elmúlt fél év változása tartós, mert fura, ha reggel megszagolnak, hogy ágy(értsd: egér)szagod van-e neked is, és már nem ütöd le, hogy három méternél bárki ember fia közelebb jön, és mégis...
De észrevenni pillanatokat embereknél, hogy miért szerethet bele valaki (tökmindegy fiú vagy lány az illető), valami furcsa bizonyosság, hogy hát akkor mégis...
És kinyitom Márait, és olyat ír, hogy eljön az idő, hogy a várakozást a cselekedet váltja fel, és mégis...
De nem akartam dalszövegelni, és mégis...

Saturday, September 22, 2007

Öngyilkos csirkeszárnyak: Dalával a medvéket is elbűvölte volna...

1. Gacsos lábú csillagokon harmadrangú vágy
Baby, bőröd illata végzetes hulladékágy
El akarom felejteni, szenvedély gyötör
Halálos kielégülés, csőnadrágos csömör

2. Soha többé szerelem, a nap egy villanás
Kóros remény fenyeget, könnyes találkozás
Hold és Vénusz társalognak örökké, s ez fáj
Vérmohóság megsemmisül, vár a félhomály

Refrén:
Hiányzol hörcsög fenevad, szeretlek, így jó
Őserdőcsók, csokikulcslyuk, sör és civilizáció


(Alkotta a kollektív tudattalan 2007. szeptember 21-22 éjszaka, én csak mint halovány része lejegyeztem. Az ihletért külön köszönet illeti Gáspár Laci dalszövegíróját, aki random szavak kalapba dobására késztetett minket. Nyálasat akartunk írni, de végül lett benne valami mély.)

Wednesday, September 12, 2007

Haiku?

Tőled kaptam elég erőt
ahhoz, hogy
el akarj engedni.

Sunday, August 26, 2007

Döglött állatokról...

...később.
Addig Micimackóval keressétek az Istent. Micimackó és a katolicizmus.
Az agresszív Carcassone jó játék hajnali egykor.

Lehet menni 8 km-t kicsit magasabb sarkú szandálban (bár a lábujjakról veszítetem némi bőrt).
Ezután már megint szeretni lehet a sört egyfajta lelkes állatokkal.
Még Cili és Andi is lehet antiszociális, ha velem kerül egy szobába.
És az kilencedik lelkes állat az főnixszé váló magányosan sétáló macskához hasonlatos.
Meg még sokminden, de fáradt, még inkább döglött-szerű és elég.
Köszönet az 16. lelkes állathoz hasonlatosnak és még néhány szám nélkülinek, hogy vannak.

És megkaptam a Márait, már csak el kell olvasni, és írni róla...
És az új dalszöveget: Zöldfás felől félúton

Monday, August 20, 2007

Coelhot most jegelni kell

Már egy hónapja próbálom megírni a legújabb könyvéből ezt a rohadt kritikát, de ellentmondásosabb gondolataim vannak róla, mint a könyvben. Lehet, hogy inkább nekem kéne könyvet írnom.
De most tényleg itt egy idézet belőle:
"Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták."
Aztán gyorsan megcáfolja. Én meg nem tudom mit gondoljak. Nem kéne semmit, csak úgy nem lesz belőle cikk.
Lehet, hogy mint a gyertya, önpusztításra születtem, még az óvodában is ez volt a jelem. Már csak abban reménykedhetem, hogy miközben elégek, valakinek világosságot jelentek a sötétben.
Mai pulzus 120 fölött, csak úgy ebédkor.

Saturday, August 18, 2007

Azt hiszem, Márait szeretnék olvasni

Délelőtt találtam:

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."

Van valakinek?

Ami jó és ami nem

Értelmesen dolgozni jó.
Gyomorrontásra Zoli pálinkája jó.
Millka teraszon Andival üldögélni is jó.
Gabssy főztje is jó.
Mécsesfénynél négyesben vacsorázni is jó.
Még a jó pezsgő is jó.
A Gabssynál fellelhető borok pláne jók.
Az endorfinötvözet chillis csoki is jó.
Cilinél lenni is jó.
Cili gyömbérlikőrje is jó.
Nem otthon aludni is jó.

De ha az egészet egy edényben felrázod, az már nem jó.

Bár Cili teája is jó.

Monday, August 13, 2007

Nem leszek pszichológus

14 éves korom körül voltak ilyen terveim, meg később is érdekelt az emberek lelke, de rájöttem, hogy rövid időn belül behúznék a pácienseknek. Bár ha jól megfizetnek, akkor lehet, hogy nem. És nem nagyon ellenőrizhetném, hogy igazat mondanak-e. De néha megráznám egy-két ismerősömet, hogy ember ha ezt akarod, akkor tegyél érte, ne nyavalyogj, elég nekem a magam nyavalygása! A lakodalomban még a vőfély is elmesélte élete megaláztatásait, szóval úgy látszik nem tudok elég bunkó lenni, bár már fáradt voltam hozzá. Jó, azért vannak, akiket szívesen meghallgatok, és én is beszélek, csak időnként unok jó képet vágni mindenhez. Azt meg végképp utálom, amikor már dühös sem tudok lenni, és magamtól vágom a jó képet, pedig a nagykéssel inkább mást vágnék.
Bár azt nem gondoltam, hogy lakodalom előtt és nem után leszek másnapos.
Ez egy ilyen nyavalygós, még mindig hányingeres bejegyzés. Pedig átlagban tényleg jó volt a hétvége.

Thursday, August 9, 2007