Hajnali háromig játszottam, 7-kor majd 9-kor ébredtem.
A kettő között álmodtam: halott voltam, vagyis szellem, mert itt éltem kb. normálisan, de valaki üldözött, meg látható is voltam és más élők és holtak is voltak mellettem. Aztán változott a kép, már Harkányban sétáltam nagy pocakkal, egy lakásba kellett volna érnem, de hamarabb megindult a szülés, a piacon jöttek világra, aztán betettük őket (asszem két fiú, egy lány) a hátizsákomba és mentem tovább, de nem emlékeztem a pontos címre. Nem akartam még hazatelefonálni, hogy elfelejtettem, meg akkor már szólni kellett volna, hogy a picik is megvannak, és még nem adtam nekik nevet, de gondoltam, ebbe az apjukat is be kell vonni (még ő sem tudta). Szóval kóvályogtam tovább hátamon a gyerekekkel mikor felébredtem.
A második-harmadik gyerek között volt valami szünet, meglepő is volt, meg arrébb kellett menni, vagy aki addig segített, már nem ért rá. De teljesen természetes volt az egész. Csak így elég meredek.
Csirip valójában főnixmadár, rendszeresen fellobban és elég, de a hamvaiból mindig újjászületik.
Sunday, January 31, 2010
Saturday, January 30, 2010
Ünnepi filozófia
Mostanában közel s távol belebotlom az emberi kapcsolatok bonyolultságába, és mégis úgy érzem, ez így van rendjén.
Sokszor úgy érzem, már az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy milyen viszonyban leszek egy emberrel, aztán felülről jön a cinikus röhögés, hogy ne gondoljak már ilyen hülyeségeket, ez nem így van kitalálva.
Az egyik legaktuálisabb a mennyasszonyi ruha-ügy. Bár az idő simította így, de furcsa belegondolni, hogy akit ma a kávézóban vigasztalok, azzal négy éve nem is köszöntünk egymásnak, mert a vőlegénye miatt vágódtam le a lelkesre, most meg lányosan beszélgetünk a lakodalomról, sminkről, frizuráról, és hogy velem is mi van. És közben az egész rendben van.
A felnőtt-létet abból érzem, hogy bár kerülnek és elmaradnak emberek, de lassan már stabilizálódnak is barátok, olyan nem iskolás módon. Meg hogy előkészítettem a húst a holnapi megsütésre és desszertet is csináltam. Egy éve még nehezen lett volna ilyen. Mondjuk egy éve még ilyenkor egy bálon táncoltam, ahol most a családom többi tagja...
Na, remélem majd csütörtökön egy kicsi nekem is jut.
Sokszor úgy érzem, már az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy milyen viszonyban leszek egy emberrel, aztán felülről jön a cinikus röhögés, hogy ne gondoljak már ilyen hülyeségeket, ez nem így van kitalálva.
Az egyik legaktuálisabb a mennyasszonyi ruha-ügy. Bár az idő simította így, de furcsa belegondolni, hogy akit ma a kávézóban vigasztalok, azzal négy éve nem is köszöntünk egymásnak, mert a vőlegénye miatt vágódtam le a lelkesre, most meg lányosan beszélgetünk a lakodalomról, sminkről, frizuráról, és hogy velem is mi van. És közben az egész rendben van.
A felnőtt-létet abból érzem, hogy bár kerülnek és elmaradnak emberek, de lassan már stabilizálódnak is barátok, olyan nem iskolás módon. Meg hogy előkészítettem a húst a holnapi megsütésre és desszertet is csináltam. Egy éve még nehezen lett volna ilyen. Mondjuk egy éve még ilyenkor egy bálon táncoltam, ahol most a családom többi tagja...
Na, remélem majd csütörtökön egy kicsi nekem is jut.
Sunday, January 10, 2010
Álmokról
Amióta ezen az új helyen alszom (pozitív, hogy alszom), megint elkezdtem álmodni. Néhány részletet nem kell megmagyarázni, pl. ha találkozom valakivel, akinek el akarok mondani valamit, és ezt így megtehetem (aztán napok múlva már nem tudom, hogy tényleg elmondtam-e), meg az előzőleg foglaltoztató dolgok egyenes továbbálmodása.
Furcsa elemek: szakadékba zuhanó kislány, bár fennakadt, nem értük el az anyjával, leugrott, hogy hátha nem lesz baj, de szétcsattant a sziklákon. Mankáék külföldről ajándékokat hoztak, de el kellett rejteni, mert a beutazási papírok lejártak, így a vámhatóság kereste őket.
Persze a kedvencem még csak kétnapos: sms-t kapok a középiskolás osztályfőnökömtől, hogy holnapra kész kell lennie a Coca Colának készülő házi feladatoknak, amihez én kezdtem, arra már nem emlékszem, de nem is sikerült befejeznem akadályoztatás miatt, egy általános iskolás osztálytársam gnóm formában megjelent és megzavart, a másik feladat pedig a naprendszer modelljének elkészítése hurkapálcikák és szivacslabda nagyságú piskótagolyók segítségével. Az eredeti terv szerint kettévágtam volna, megkentem volna krémmel és kívülről is szép színesre, de erre már nem volt idő a másik feladat miatt, így ezt Ferkó csinálta meg, bár krémezés nélkül (bár ennek magyarázata a dec. 31-i varázslatos vonatelérésben rejlik).
Furcsa elemek: szakadékba zuhanó kislány, bár fennakadt, nem értük el az anyjával, leugrott, hogy hátha nem lesz baj, de szétcsattant a sziklákon. Mankáék külföldről ajándékokat hoztak, de el kellett rejteni, mert a beutazási papírok lejártak, így a vámhatóság kereste őket.
Persze a kedvencem még csak kétnapos: sms-t kapok a középiskolás osztályfőnökömtől, hogy holnapra kész kell lennie a Coca Colának készülő házi feladatoknak, amihez én kezdtem, arra már nem emlékszem, de nem is sikerült befejeznem akadályoztatás miatt, egy általános iskolás osztálytársam gnóm formában megjelent és megzavart, a másik feladat pedig a naprendszer modelljének elkészítése hurkapálcikák és szivacslabda nagyságú piskótagolyók segítségével. Az eredeti terv szerint kettévágtam volna, megkentem volna krémmel és kívülről is szép színesre, de erre már nem volt idő a másik feladat miatt, így ezt Ferkó csinálta meg, bár krémezés nélkül (bár ennek magyarázata a dec. 31-i varázslatos vonatelérésben rejlik).
Sunday, January 3, 2010
Különös Szilveszter...
...ami több napig tartott, már egész jól vagyok, bár azért ma délben még kellett a családdal is koccintani.
29-én költöztünk, 30-án bevásároltunk, ruhák, cuccok még részben bőröndben, holtfáradtan értem vissza a lakásba, ahol mentsük meg a többieket a sok pálinkátólt kezdtünk játszani sikerrel. Másnap sikeres összevakarás, vonatelérés, út, kajacsinálás, meghalás, emberek, újratölt, naptárégetés, esélykiegyenlítős set, pizsamábanlevés másfél napig, haza, újabb buszelérés, aztán üres... stb.
Várom az élet beindulását, a múlt évet pozitív egyenlegűre hoztam ki, ezt jó lenne idén is.
29-én költöztünk, 30-án bevásároltunk, ruhák, cuccok még részben bőröndben, holtfáradtan értem vissza a lakásba, ahol mentsük meg a többieket a sok pálinkátólt kezdtünk játszani sikerrel. Másnap sikeres összevakarás, vonatelérés, út, kajacsinálás, meghalás, emberek, újratölt, naptárégetés, esélykiegyenlítős set, pizsamábanlevés másfél napig, haza, újabb buszelérés, aztán üres... stb.
Várom az élet beindulását, a múlt évet pozitív egyenlegűre hoztam ki, ezt jó lenne idén is.
Wednesday, December 30, 2009
Friday, December 18, 2009
Hó
Nem tudom, miért van hatással rám ennyire az időjárás, de amióta leesett a hó, egyszerűen mindent elfelejtek, álmos vagyok, zizzent, stb.
Az elfelejtés már olyan mértékű, hogy teszek két lépést és már nem tudom, miért indultam.
Közben beteg, és mintha a boszorkányság lassan visszatérne: baljós előérzet meg gondolatolvasás, ilyesmi.
És már költöznék, de nagyon, csak ilyen nagyszabásúan még nem csináltam, és lassan rájövök, hogy csak kell dobozolnom, annyi cuccom van bent. Már van helyettem lakó is.
Meg a szilveszter kapcsán rájöttem, hogy bár berzenkedem minden szabálytól, mégis szeretném tudni, hogy mikor mit csinálunk, mit eszünk, iszunk, ki jön és mikor, és legszívesebben nekiállnék vásárolni, amit én gondolok, de ezt nem tehetem, hiszen nem nálunk lesz.
Meg igyekszem nem felvenni a családom "keress új kapcsolatot minél hamarabb" jelzéseit, miközben egy vígjáték-sorozatban látom az előzőt, és nem akarok visszabújni a régi páncélomba, és jólesik "fiús estét" csapni, mert Könyvbagolyra hivatkozva az én lelkem sem fiú sem lány, de már legalább lány is.
Az emberi kapcsolatok mégis bonyolultak és egyediek és ezt igazából nem is bánom.
Az elfelejtés már olyan mértékű, hogy teszek két lépést és már nem tudom, miért indultam.
Közben beteg, és mintha a boszorkányság lassan visszatérne: baljós előérzet meg gondolatolvasás, ilyesmi.
És már költöznék, de nagyon, csak ilyen nagyszabásúan még nem csináltam, és lassan rájövök, hogy csak kell dobozolnom, annyi cuccom van bent. Már van helyettem lakó is.
Meg a szilveszter kapcsán rájöttem, hogy bár berzenkedem minden szabálytól, mégis szeretném tudni, hogy mikor mit csinálunk, mit eszünk, iszunk, ki jön és mikor, és legszívesebben nekiállnék vásárolni, amit én gondolok, de ezt nem tehetem, hiszen nem nálunk lesz.
Meg igyekszem nem felvenni a családom "keress új kapcsolatot minél hamarabb" jelzéseit, miközben egy vígjáték-sorozatban látom az előzőt, és nem akarok visszabújni a régi páncélomba, és jólesik "fiús estét" csapni, mert Könyvbagolyra hivatkozva az én lelkem sem fiú sem lány, de már legalább lány is.
Az emberi kapcsolatok mégis bonyolultak és egyediek és ezt igazából nem is bánom.
Saturday, November 28, 2009
Szent Imre Disco
Ja, a báli ruha csak színjátéknak tűnt, és hajnali fél egy-egy körül Lucával ordítottuk, hogy "Napfény járja át a szívem újra" tisztára a felsőtagozatos iskolabuli hangulata volt, de addigra már elég morbidnak éreztem az estét még fájdalomcsillapító + borral együtt is (vagy éppen azért is).
Na meg hát...
Na meg hát...
Friday, November 20, 2009
Fújtató a parázsra
Forgalmi: van (elsősegély még hiánycikk)
Új albérlet januártól: van (katolikus, lelkes, égküldötte, mint a forgalmit)
Költöztetési felajánlás: van (éljen Dani)
Piros kalap: van (önjutalmazás)
Az azért nem semmi, ha a tudtommal nem vallásos autóoktató azzal bocsát utamra, hogy ne veszítsem el a hitem, mert ott fenn nagyon velem vannak.
(Vele nem, mert a vizsgán eltörtem a slusszkulcsát, ami csak az abban lévő elektronikával együtt indítja az autót, nekem anélkül is, bár korábban az alvázát is amortizáltam, úgyhogy talán mégis. Szó szerint mély nyomot hagytam.)
Néhány további dolog: nincs (de eszembe jutott egy karácsonyi film, ahol a kislánynak háromból két kívánsága teljesült, és a végén azt mondta, hogy tudom, a harmadikra még várni kell, szóval valami ilyesmi).
Új albérlet januártól: van (katolikus, lelkes, égküldötte, mint a forgalmit)
Költöztetési felajánlás: van (éljen Dani)
Piros kalap: van (önjutalmazás)
Az azért nem semmi, ha a tudtommal nem vallásos autóoktató azzal bocsát utamra, hogy ne veszítsem el a hitem, mert ott fenn nagyon velem vannak.
(Vele nem, mert a vizsgán eltörtem a slusszkulcsát, ami csak az abban lévő elektronikával együtt indítja az autót, nekem anélkül is, bár korábban az alvázát is amortizáltam, úgyhogy talán mégis. Szó szerint mély nyomot hagytam.)
Néhány további dolog: nincs (de eszembe jutott egy karácsonyi film, ahol a kislánynak háromból két kívánsága teljesült, és a végén azt mondta, hogy tudom, a harmadikra még várni kell, szóval valami ilyesmi).
Wednesday, September 23, 2009
Subscribe to:
Posts (Atom)
