Pirulós bejegyzés

Szóval az úgy volt...
Speciális torna + lánybúcsú meghozta a jókedvem.
És aztán lakótárs-barátném bátorságot önté, hogy nem-e látogatnánk-e be az udvarba tulajdonképpen.
És lőn.
És körülnéze és vigyorogna, de nem teszi.
Inkább látszik lazának és az előre elgondoltat megveszi, és szemmel fényképez - hogy mik vannak...
És hálás és somolyog, hogy egyszer majd társasjátékot vesz???
És bizonyságot nyer, hogy más ügyében bármikor eljár, de sajátban szégyenlős...

Lobban

Hiába, no, kell dobni a tűzre.
Kicsi cél az életben és egy-két hétig még húzza az ember, és jókedvében még vesz 6-8 felsőt is szigorúan occsón. Meg angol nyelvű regényt kilóra.
Aztán szoknyafelvétel, hazamenés, és anyukám kommentje: napoztathatnád a lábad, túl fehér.
Lehetőleg viharban...
Bár a villám is tud tüzet okozni, de nem így szeretném leégetni a lábam.
Meg ilyenek.

Kiszáll az élet

Szóval tudom, hogy nem túl egészséges az életmódom, de már kezdem unni, hogy a sok immunerősítő meg C-vitamin, meg otthon pihenés ellenére mindig valami bedugul, fáj, görcsöl vagy energiátlan meg belilul, de lehet, hogy nálam ez tényleg ilyen hamu dolog, hogy össze kell törnöm akkor is, ha éppen tennék ellene és inkább lobognék.
Az öcsém is mondjuk betegen jött haza a kirándulásról (előtte már elkapta az aktuális vírusom), majd közölte, hogy egyébként egy oroszlán is megharapta. Kicsi volt és kabáton keresztül, de az állkapocs szorításánál zöld a karja, muszáj volt röhögni. Igaz mostanában a mást érő sokkon röhögök, a saját feszültségemnél meg rögtön bőgök.
Érzelmi instabilitás.

Mert az élet mindig változik...

idézet a How I met your mother-ből
úgy érzem kb. 20évesnek születtem és úgy maradtam. (ez kb. 40 évesen már nagyon ciki lesz)
egyrészt rájöttem, hogy szélsőségességem a spontaneitás és a mindigmindentpontosankontrollalattakaroktartanimégamásokéletétis között ismét egy új nézőponthoz juttatott (á, a kontroll azért erősebb), másrészt szétnéztem saját és mások házatáján és törlöm a sablonjaimat a fenti kijelentés alapján, és ez szerintem jó.
Egyébként kell még tanulnom, és anyukám (aki más dzsekiben nem ismer meg messziről) egy új alternatívát mutatott a gyakorlati szemléletű (pl. főzés) idegenforgalom-oktatás személyében. Hm. humánerőforrás nincs a közelben.
És igen, tavasz van annak minden velejárójával (fogyókúra, stb.), ma még a sportolás is felmerült bennem, de ebben még erősödnöm kell.
kedvenc kispap tegeződve lett, és továbbra sem értem (a fogjuk meg azonnal, ahogy belép-en kívül), hogy miért vesznek fel 18 éveseket szemináriumba, legalább egy szakma elvégzését előírnám, persze leginkább egy év dolgozást is, csak rossz a munkaerőpiac, mindenesetre a felnőtt élet megtapasztalása fontos lenne, mielőtt a gimiből egy még zártabb közösségbe lépnek.
Az idősebb kispapokat sokkal inkább el tudom fogadni, mivel ők már döntöttek valamivel szemben. (Elismerem, hogy lehet valódi korai elhívás, de nem ilyen mértékben.)
Na mindegy, nem kéne folyton világmegváltáson gondolkoznom.
És kaptam mikroszálas takarítókendőt, amire titkon mindig vágytam, csak drága (hát ez is felnőttes).
A kereszttesómmal meg találkoztam a kelta imaesten, a szülinapján. Előtte a névnapján (egy hónapja) találkoztunk a buszon. Tavaly volt az esküvőjük. Több éve hív ki hozzájuk, elmaradásom van emberi kapcsolatokban...

Vidám képsor

ok, vidám, morbid képregény nyuszi öngyilkosságokról

Valentin-nap

Valentin áldozópap volt az ókori Rómában, a császár megtiltotta a házasodást, hogy a katonái ne akarjanak hazatérni a családhoz, hanem háborúzzanak. Valentin titokban mégis összeadta a hozzáforduló párokat. Szóval valójában katolikus ünnep, ennek megfelelően kispapokkal töltöttem. (ööö... ez a szociális kapcsolataim hiányosságait jelzi)
Mindenesetre az egyik megállapította, hogy ők csak a Szűzanyának vihetnek virágot ebből az alkalomból, és tulajdonképpen én is vihetnék Jézusnak, munkahelyből kifolyólag, bár hevesen tiltakoztam, hogy én azért a jövőben még másra is vágynék, de már rám is képzelték a fityulát, és hogy én majd szigorú nővérként hogy megfenyíteném őket. Végül a köszöntött-e már valaki ma Valentin-nap alkalmából kérdésre kapott lesújtó pillantás után felvetődött, hogy hozhatnának át nekem hatalmas fehér liliom csokrot (még nagyobb ööö), majd megkínáltak borral. Vidám így ebédelni, csak ismét Isten fekete humora: nézd milyen aranyosak, jópofák, és az enyémek. Vele nem versenyzek.
Aztán Petitől takarékos izzót kaptunk Valentin-napra, és ez is jó.

Endorfinhiány

téli depresszió
születésnap és valentin-nap közti két hét
tavaly ilyen tájt vált világossá, hogy ott kell hagynom a munkám
csak a kispapok röhögtettek meg - sovány vigasz
chilli és csoki nem segített (a csokis csoki egy kicsit, csak kicsit)
nagy dózisra lenne szükségem, különben elpusztítom a világot, csak úgy

Kevés alvás után

Hajnali háromig játszottam, 7-kor majd 9-kor ébredtem.
A kettő között álmodtam: halott voltam, vagyis szellem, mert itt éltem kb. normálisan, de valaki üldözött, meg látható is voltam és más élők és holtak is voltak mellettem. Aztán változott a kép, már Harkányban sétáltam nagy pocakkal, egy lakásba kellett volna érnem, de hamarabb megindult a szülés, a piacon jöttek világra, aztán betettük őket (asszem két fiú, egy lány) a hátizsákomba és mentem tovább, de nem emlékeztem a pontos címre. Nem akartam még hazatelefonálni, hogy elfelejtettem, meg akkor már szólni kellett volna, hogy a picik is megvannak, és még nem adtam nekik nevet, de gondoltam, ebbe az apjukat is be kell vonni (még ő sem tudta). Szóval kóvályogtam tovább hátamon a gyerekekkel mikor felébredtem.
A második-harmadik gyerek között volt valami szünet, meglepő is volt, meg arrébb kellett menni, vagy aki addig segített, már nem ért rá. De teljesen természetes volt az egész. Csak így elég meredek.

Ünnepi filozófia

Mostanában közel s távol belebotlom az emberi kapcsolatok bonyolultságába, és mégis úgy érzem, ez így van rendjén.
Sokszor úgy érzem, már az első találkozáskor el tudom dönteni, hogy milyen viszonyban leszek egy emberrel, aztán felülről jön a cinikus röhögés, hogy ne gondoljak már ilyen hülyeségeket, ez nem így van kitalálva.
Az egyik legaktuálisabb a mennyasszonyi ruha-ügy. Bár az idő simította így, de furcsa belegondolni, hogy akit ma a kávézóban vigasztalok, azzal négy éve nem is köszöntünk egymásnak, mert a vőlegénye miatt vágódtam le a lelkesre, most meg lányosan beszélgetünk a lakodalomról, sminkről, frizuráról, és hogy velem is mi van. És közben az egész rendben van.
A felnőtt-létet abból érzem, hogy bár kerülnek és elmaradnak emberek, de lassan már stabilizálódnak is barátok, olyan nem iskolás módon. Meg hogy előkészítettem a húst a holnapi megsütésre és desszertet is csináltam. Egy éve még nehezen lett volna ilyen. Mondjuk egy éve még ilyenkor egy bálon táncoltam, ahol most a családom többi tagja...
Na, remélem majd csütörtökön egy kicsi nekem is jut.

Álmokról

Amióta ezen az új helyen alszom (pozitív, hogy alszom), megint elkezdtem álmodni. Néhány részletet nem kell megmagyarázni, pl. ha találkozom valakivel, akinek el akarok mondani valamit, és ezt így megtehetem (aztán napok múlva már nem tudom, hogy tényleg elmondtam-e), meg az előzőleg foglaltoztató dolgok egyenes továbbálmodása.
Furcsa elemek: szakadékba zuhanó kislány, bár fennakadt, nem értük el az anyjával, leugrott, hogy hátha nem lesz baj, de szétcsattant a sziklákon. Mankáék külföldről ajándékokat hoztak, de el kellett rejteni, mert a beutazási papírok lejártak, így a vámhatóság kereste őket.
Persze a kedvencem még csak kétnapos: sms-t kapok a középiskolás osztályfőnökömtől, hogy holnapra kész kell lennie a Coca Colának készülő házi feladatoknak, amihez én kezdtem, arra már nem emlékszem, de nem is sikerült befejeznem akadályoztatás miatt, egy általános iskolás osztálytársam gnóm formában megjelent és megzavart, a másik feladat pedig a naprendszer modelljének elkészítése hurkapálcikák és szivacslabda nagyságú piskótagolyók segítségével. Az eredeti terv szerint kettévágtam volna, megkentem volna krémmel és kívülről is szép színesre, de erre már nem volt idő a másik feladat miatt, így ezt Ferkó csinálta meg, bár krémezés nélkül (bár ennek magyarázata a dec. 31-i varázslatos vonatelérésben rejlik).

Különös Szilveszter...

...ami több napig tartott, már egész jól vagyok, bár azért ma délben még kellett a családdal is koccintani.
29-én költöztünk, 30-án bevásároltunk, ruhák, cuccok még részben bőröndben, holtfáradtan értem vissza a lakásba, ahol mentsük meg a többieket a sok pálinkátólt kezdtünk játszani sikerrel. Másnap sikeres összevakarás, vonatelérés, út, kajacsinálás, meghalás, emberek, újratölt, naptárégetés, esélykiegyenlítős set, pizsamábanlevés másfél napig, haza, újabb buszelérés, aztán üres... stb.
Várom az élet beindulását, a múlt évet pozitív egyenlegűre hoztam ki, ezt jó lenne idén is.

Beköltöztünk

Majd gyertek csodálni...

Hó

Nem tudom, miért van hatással rám ennyire az időjárás, de amióta leesett a hó, egyszerűen mindent elfelejtek, álmos vagyok, zizzent, stb.
Az elfelejtés már olyan mértékű, hogy teszek két lépést és már nem tudom, miért indultam.
Közben beteg, és mintha a boszorkányság lassan visszatérne: baljós előérzet meg gondolatolvasás, ilyesmi.
És már költöznék, de nagyon, csak ilyen nagyszabásúan még nem csináltam, és lassan rájövök, hogy csak kell dobozolnom, annyi cuccom van bent. Már van helyettem lakó is.
Meg a szilveszter kapcsán rájöttem, hogy bár berzenkedem minden szabálytól, mégis szeretném tudni, hogy mikor mit csinálunk, mit eszünk, iszunk, ki jön és mikor, és legszívesebben nekiállnék vásárolni, amit én gondolok, de ezt nem tehetem, hiszen nem nálunk lesz.
Meg igyekszem nem felvenni a családom "keress új kapcsolatot minél hamarabb" jelzéseit, miközben egy vígjáték-sorozatban látom az előzőt, és nem akarok visszabújni a régi páncélomba, és jólesik "fiús estét" csapni, mert Könyvbagolyra hivatkozva az én lelkem sem fiú sem lány, de már legalább lány is.
Az emberi kapcsolatok mégis bonyolultak és egyediek és ezt igazából nem is bánom.

Szent Imre Disco

Ja, a báli ruha csak színjátéknak tűnt, és hajnali fél egy-egy körül Lucával ordítottuk, hogy "Napfény járja át a szívem újra" tisztára a felsőtagozatos iskolabuli hangulata volt, de addigra már elég morbidnak éreztem az estét még fájdalomcsillapító + borral együtt is (vagy éppen azért is).
Na meg hát...

Fújtató a parázsra

Forgalmi: van (elsősegély még hiánycikk)
Új albérlet januártól: van (katolikus, lelkes, égküldötte, mint a forgalmit)
Költöztetési felajánlás: van (éljen Dani)
Piros kalap: van (önjutalmazás)
Az azért nem semmi, ha a tudtommal nem vallásos autóoktató azzal bocsát utamra, hogy ne veszítsem el a hitem, mert ott fenn nagyon velem vannak.
(Vele nem, mert a vizsgán eltörtem a slusszkulcsát, ami csak az abban lévő elektronikával együtt indítja az autót, nekem anélkül is, bár korábban az alvázát is amortizáltam, úgyhogy talán mégis. Szó szerint mély nyomot hagytam.)

Néhány további dolog: nincs (de eszembe jutott egy karácsonyi film, ahol a kislánynak háromból két kívánsága teljesült, és a végén azt mondta, hogy tudom, a harmadikra még várni kell, szóval valami ilyesmi).

Betegen itthon

Graphoman oldalan talaltam

Take the Quiz here!

Az elso

marmint idegenvezetesbol.
Imi szabadsagon, nekem meg beesik egy csoport, hogy valakinek kuldtek e-mailt, valaszoltak is, hogy rendben az ingyen idegenvezetes (a kerdesekbol kiderult, hogy a plebanianak irtak a puspokseg helyett), csak mi nem tudtunk rola.
De csak rovid legyen, mert testi es szellemi fogyatekosak joreszt, kiserokkel. Mindenesetre attol nem kellett tartanom, hogy megszolnak, de a betanulas alatt levo szoveget nem nyomhattam le, igy ugy ereztem, hogy idegen nyelven beszelek, annyira meg kellett valogatnom a szavaimat es a temakat, hogy valamit ok is ertsenek es a kiseroknek is jusson informacio, de ugy tunik sikerult, nagyon kedvesek voltak, meg kerdeztek is. Az egyik kiseronek mindig volt valami kerdese meg utana is, egy fiu vagy otszor elkoszont, egy masiknak nem teljesen temaba illo kerdesei voltak, de orult, hogy valaszoltam valamennyire, egy harmadik meg elmeselte, hogy mar volt itt es mennyire tetszik neki es a csaladja is katolikus hivo es szoktak templomba is menni, meg bemutatta a mennyasszonyat is, aki szinten serult volt, de latszott kozottuk a hatarozott kotelek.
Aztan ebed utan meg folrohantam egy felig nemet bandaval a toronyba, addig Szilvi vigyazott a templomra. A Fulest meg tul gyorsan fejtem, keresnem kell egy Logikahoz hasonlo rejtvenyujsagot.

A 99. bejegyzes

Ja hat en nem a szazadikat unneplem.
Mindenesetre a szamon tegnap kijott, hogy szep az elet, talan masodszor 25 evem alatt (gondoltam tobbszor is, csak nem juttattam masok tudomasara). De tenyleg, nyugis munka, kedves munkatarsak, ehen nem halok, a kell egy szabadnapra ok a valasz (bar ket het mulva tulorazni kell az okumenikus tokes laszlos istentisztelet miatt, amire egyebkent is kivancsi voltam, bar aznapra kb. az 5. kvazi mise lesz a karolinas veni sancte miatt), az idegenvezetest megint megusztam, bar egyedul voltam ma es csak jotekonysagi lett volna a karitaszosoknak, de mar nem volt idejuk - csaladdal egyre tobbet beszelek amiota nem lakok otthon es ingyentelefon van, meg arra is van esely, hogy egyszer az eletben jogsim lesz, de azert jobb lenne a futesszezon elott, hogy ne otthonrol kelljen kajat kernem, aztan voltam Anna-furdoben is eletemben eloszor wellness cilibucsuztatni (ertsd: megjelentem Szegeden furdoruhaban nem tanora kereteben, aminel felszaporodott kiloim miatt mar a furdoruha merete is kerdeses volt - a boldogsagos elet hatulutoje), szoval jo idozites, hogy probalok unatkozni es szornyen egyedul erezni magam, erre a baratok nem hagynak. A heten meg tuszkent tartom fogva Ferko laptopjat, igy megint kihuzom valahogy, ha mar a csaladom szokas szerint nyaral.
Na igen, informatikusommal valo mindenfele elet is egyre kielegitobbnek bizonyul, ezuton is kifejezem halam, hogy tabort megszakitva kepes volt tobbszaz kilometert odavisszautazni a kereszttesom eskuvojere (enekeltem egyet rajta meglepinek), es velem is plusz idot tolteni, csodaljatok, a csaladom is azt teszi.
Szoval ket eskuvon tulvagyunk es a tendencia javulast mutat, amit remelhetoleg az egy honap mulva bekovetkezo is folytat, bar ott lanybucsu nem varhato (amit most hirtelen nem banok).
Es ez a kep kerult az udvozlokartyankra (edibedi hangulatban voltam):

Lánybúcsú 2

Hát igen, ez egy kicsit más volt mint az előző csak játszunk, mászkálunk az utcán, az alkohol meg egy megvetendő dolog buli.
Megtanultam teleportálni, bár csak egy egészen rövid szakaszon (az utcánk felétől a szobámig), de nem vágyom újra, mert mint tudjuk az ilyen térugrások komoly hatással vannak az ember szervezetére, harmadnap éreztem magam másnaposan, másnap este már sikerült egy túró rudit meg egy kocka csokit megennem. A függőleges pedig egy utálatos testhelyzet volt, hiába örültem Ferkó telefonjának, ha csak remélni tudtam, hogy időben lerakom és elérek a WC-ig (sikerült).
Egyébként jó volt, csak házon belül égettük a menyasszonyt, kevés kérdés és feladat, ha jó, ajándék, ha rossz, ivás, ehhez a kilencvenes évek zenéje, amíg valaki hozzá nem nyúlt a géphez, és aztán már nem kommunikált velem, újraindítani meg nem volt kedvem meg agyam, így leléptem, hogy ne ott aludjak el.
Kb. 10 éve megfogadtuk a menyasszonnyal, hogy az esküvője előtt még barbizunk egyet, ennek emlékére vittem neki egy utánzatot, nagy sikerrel, mert neki is eszébe jutott, és majdnem le is hozta őket a padlásról.
És egy jó tanács:
Gyerekek, ne igyatok tequilát pezsgővel (meg előtte pálinkát)!
(Közben Pali munkatársunk felmondott, az utódlásáról a munkáltatói jogok gyakorlója Paffynál akart érdeklődni, úgyhogy valamit csak jól csináltunk.)

Ferkonak nem teccik...

hogy jatszottam a blog szinevel. Igazabol nekem se.
Van, hogy majdnem minden jo. Az peldaul nem jo, hogy Imi megint derekba tort, igy a szalonnasutes csokkentett uzemmodban attevodott Andiekhoz, igy mentodott egy kicsit a nap, de most nagy ima Imiert, meg a dolgozasert.
Jo neha sodrodni, es elfogadni a tortenest. Igy sikerult peldaul egy nap lebuszozni a Szeged Baja Sukosd Baja Szeged tavot koszonhetoen a bloggertezsvereknek is.
Alberlet meg ugy tunik marad max. szobavaltassal, agyak vs. nagymatrac. Eskuvok orrbaszajba.